“csak” úgy írsz…

magadra vettél láncokat
amit nehéz már levetni,
hogy mi volt az indíték?
…kezded már feledni

félre nyelt mondatok,
távolság és macskakő,
fényképen visszaköszön
egy falatnyi múlt idő

kora reggeli órák,
a nap még telve
van reménnyel,
neked énekli az időt,
dacolva szeszéllyel

ám mégsem tudsz dalolni,
nem ismered a kottát,
táncba is úgy visznek,
mint idomár a kobrát

írni is úgy csak úgy írsz,
hogy nem is tudsz írni,
nevetve a könnyektől
megtanultál sírni.

(2018.07.25)

Kép forrása: saját

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük