A probléma
…
Ahogy közeledtek egymás felé,
egy különös, furcsa érzés
jelezte mindkettőjüknek,
hogy nincs már hova tovább,
megérkeztek.
Kicsit félénken,
megtartva azt a bizonyos
pár lépés távolságot
figyelték,
méregették egymást.
Aztán, nagy levegő.
A megoldás –
leült a problémával szemben.
Csendben,
szó nélkül nézték egymást.
Óvatosan,
puhatolódzva a szándékot,
olvasva a kifinomult testbeszéd jeleket,
a megoldás
centiméterről – centiméterre
csalva a távolságot
lopódzott közelebb,
s végül ölelésre tárta karjait.
Hírtelen,
egy szempillantás alatt,
váratlanul –
teljes egészében –
a probléma ölébe fészkelte magát.
Hevesen ziháltak,
összeolvadásra vágytak
a kiteljesedés reményében,
miközben szenvedélyes öleléssel
kapcsolódtak egymáshoz,
hogy végre,
a teremtő elött:
örökre eggyé váljanak.
Majd,..megszűntek létezni.
Jóformán még fel sem ocsúdtak
az imént történtekből,
s máris az újjászületés kapujában
toporzékoltak –
feltámadásukra türelmetlenül várva –
s immár külön utakon,
egymásnak hátat fordítva
új maszkokat adva
indultak egy újabb kalandra.
Az élet pedig,
valahol ott volt velük végig –
az idő
és a tér közepén
vagy peremén.
…
(2024.03.05)
Kép forrása: Pixabay
