A VADSÁG HÍVÁSA

A VADSÁG HÍVÁSA


Tudod van az az érzés, amikor mész lefele a partra,
a cuccod már összekészítve figyel, várakozik,
már messziről érzed a víz illatát, érzed a szelet,
hallod a hívogató hangját,
pedig hangtalan suhan végig a víz felett…
már előre, gondolatban elképzeled a hullámokat,
a formájukat, a tarajukat, ahogy a parton lázas izgalommal telve,
az adrenalintól túlfeszítve pumpálod ernyődet,
és már csak arra vársz, hogy a lemenő nappal együtt
simítsd ki az arany hullámokba burkolózott vizet,
hogy olyan hatalmasat ugorj, hogy amikor másoknak elmeséled, 
már az első pillanattól kezdve kételkedjenek, …hogy hihetetlen legyen…
…hogy a nádas szélén felzavart hattyúk egy karnyújtásnyira az ernyődtől 
kötelékben hatalmas szárnysurrogással húzzanak el,
miközben torkodban dobog a szíved, de mégis egy darabig együtt
egy irányba egy takk-on siklotok tovább…

…hát azt hiszem, ezt csak az tudja, aki már átélte…legyen az bármilyen más tevékenység… 

(2016)

(2018.11.10)
Kép forrása: saját