a doboz

– Nézd Óz, nézd mit találtam a padláson – rohant barátjához hangos üdvrivalgással a kis Mumpic. – Nézd, nézd csak, a padláson találtam ezt a dobozt. Szerintem még az előző lakók valamelyike hagyhatta hátra, évek óta porosodhatott a gerendák közé csúszva. Furcsa, hogy rajtam kívül senki nem vette észre. Szerinted is lehet, hogy ez valami jel?
– Nem tudom. Mutasd csak közelebbről azt a dobozkát.
A Mumpic átnyújtotta a családi gyufásdoboznál alig nagyobb dobozt.
Szemmel láthatólag évek óta nem volt kinyitva, Tetején romantikus motívumok
díszítették, oldalán inkább geometrikus formák tették egyedivé. A poros megbarnult, megsárgult
külső alatt valamikor aranyozott, vagy aranysárga szín rejtőzhetett, ezt Óz onnan sejtette, hogy
izgalmában az ujjbegyén a dobozra lecsorduló izzadság alatt valami fényleni kezdett.
– Biztosan valami kincs van benne, vagy esetleg egy ékszer, egy gyűrű vagy nyaklánc, vagy valami drágakővel díszített medál, esetleg nyakék – álmodozott közben a kis Mumpic – Óz, add csak vissza, én szeretném kinyitni, hogy megláthassam a doboz titkát.
– Látom, gyermeki izgatottság lett úrrá rajtad, itt van hát, rajta – nyújtotta át Óz a dobozt barátjának – nyisd ki !
Izgatottan fogta meg a dobozt, szinte nekiesett, hogy kibonthassa, de a doboz nem akart kinyílni. Legalábbis elsőre nem. Óz észrevette a küszködést, és meditálni kezdett, vajon hogyan és miként nyílhat a doboz. Kis idő elteltével a dobozt lassan már idegesen feszegető barátja felé fordult, hogy megoszthassa mindazt amit elméjén túllépve látott.
– Ez egy varázsdoboz…azt hiszem. Fogd meg a hüvelykujjaddal a jobb oldalon, úgy, hogy a mutatóujjad a doboz tetején középtájra a faragott motívum csúcsára esik, a középső ujjaddal a hüvelykujjaddal szemközti oldalon a doboz szélét lágyan nyomd be, a gyűrűs- és a kisujjad pedig lágyan támassza alá a  doboz alját. Most óvatosan kezd el magad felé húzni a középső ujjad, mintha bemutatnál valakinek, csak pont a fordított irányba.
– Ez működik, Óz, ez működik, kinyitottam, sikerült, sikerült – örvendezett a kis Mumpic.
Az öröm azonban nem tartott sokáig, mert amikor a doboz tartalma szeme elé tárult nem volt ott sem arany, se gyémánt, nem hogy egy drágaköves medál, de még egy vacak arany gyűrű sem. A mosoly hamar lehervadt arcáról, amikor meglátta, hogy egy vacak kis papírfecni volt a dobozba zárva. Nem is értette, hogy mi a fenének kellett egy ilyen papírt egyáltalán dobozba zárni, miért nem dobták csak ki vagy egyszerűen égették el azt a nyavalyás papírdarabot, ami most teljesen összetörte álmait a titkos ékszerről, nem beszélve a csalódottságról, ami most már könnycseppek formájában is megmutatkozott bájos kis arcán.
– No, ne itasd itt az egereket, had nézzem mi van azon fecnin – szólt mosolyogva Óz – és kezét nyújtotta a hüppögő kis barátja felé.
– Nincs egy zsepid véletlenül?
– Tessék itt van, de most már én is nagyon kíváncsi vagyok mi lehet azon a fecnin, amit ilyen gondosan elzártak éveken keresztül, és aztán meg jól elfeledkeztek róla.
Miközben a kis Mumpic a szemeit törölgette az Óz-tól kapott zsebkendővel, öreg barátja a gyertya fénye felé fordította a papírost.

Hangosan kezdte mormolni a papíron talált titkosírásnak titulált szöveget:
–  C8H11NO2+C10H12N2O+C43H66N12O12S2 , mi a franc lehet ez?
– Mutasd csak – szipogott a kis Mumpic, had nézzem meg én is. Ez valami titkos recept lehet, vagy miacsuda…
– Heuréka, megvan – kiáltott, abban a pillanatban Óz,
ahogy az utolsó szó elhagyta kis barátjának ajkait-. Megtaláltad a szerelem receptjét:

C8H11NO2+C10H12N2O+C43H66N12O12S2
dopamine  +  seratonin   +      oxytocin.

Nézd ezekből épül fel. Hát ilyen egyszerű ez az egész. Nincs benne semmi misztikum, nincs benne semmi, semmi olyan amitől minden igaz szerelem különleges lenne, egyszerűen csak e három összetevőnek kell meglennie és máris kész a csoda. Most már képes leszel bárkibe beleszeretni, csak e három összetevőt kell elegyíteni magadban, és örökre szerelmes lehetsz.

A kis Mumpic hosszasan nézte a papírost, forgatta jobbra, forgatta balra, nézte fentről, próbálta lentről, míg a végén csak kibökte:

– Hát ha ez a nagy titok? A szerelem nagy titka?  Akkor miért nem használja senki?
Óz először csak a szemöldökét ráncolta, majd ajkait is harapdálni kezdte, érezte, hogy kis barátja most nagyon ráérzett valami fontos dologra. Félve mondta a következőket:
– Az a helyzet, hogy mindezek az összetevők, mindenkiben megtalálhatók.
A tudósok kitűnő kutató munkájának köszönhetően összeállították a receptet, de sajnos azt nem tudják megmondani, melyik összetevőből mennyi kell, hogy egyidejűleg rendelkezésre álljon, ahhoz, hogy bárkibe szerelmes lehess. Sokan azt hiszik, hogy szerelmesek, de fogalmuk nincs arról mi az az érzés, amíg egyszer csak mindent elsöprően meg nem jelenik az életében, semmit nem kérdez, csak megjelenik, nem mérlegel semmit, nem kérdezi meg, hogy akarod-e vagy sem, sőt igazából még azt sem tudhatod meddig marad. Minden eddigi berögzült, felépített szabályrendszert ami eddig kialakult az életedben felülír. Amiben eddig hittél, az minden egyenesen tótágast áll. Úgy érzed, teljesen megőrültél, hozzáteszem nem véletlenül.
Ez a recept, amit most találtál, kincs, igazi kincs, de mindez csak kémia, a szerelem ennek ellenére sokkal misztikusabb, tálán pont e miatt nem is történik meg mindenkivel, és ezért nem lehet ezen összetevők alapján beinjektálni akármelyik ember bőre alá.

(2016.08.25)