a második…ja, nem, az ötödik…asszem az ötödik volt

Tévedéseim

Emlékszel???  Az utolsó beszélgetésünkre a Balaton parton
a kocsidban ülve, akkor még azt hittem neked is jelent
valamit a kapcsolatunk és meggondolod magad, nem dobod el
mint egy üres Mekis poharat. Hát tévedtem, belátom.

Az utolsó utáni pillanatig hittem benne, hogy sikerül, s belátod
képes vagy megváltoztatni a gondolkodásod, képes leszel a szíveddel
gondolkodni, ahelyett, hogy az eszedet használnád arra, hogy megértsd
mit mond neked a szíved. Hát tévedtem, belátom.

Tévedtem, belátom. Sok olyan dolgot láttam beléd, ami nincs meg benned,
azt hittem, hogy ha megmutatom neked a csodát, nem fogsz
másra vágyni ezek után, csak arra, hogy megtarthasd, hogy
mindig benne élhess, és a tiéd lehessen. Hát tévedtem, belátom.

Idő kellett ahhoz, hogy belássam a tévedéseim.
Az emlékek melyek egy éven keresztül kísérték napjaimat, perceimet
nem engedték, hogy beleláthassak a lényegi dolgokba.
Felvillanó emlékek kínoztak minden nap, amit nélküled éltem meg.

Aztán megtaláltam egy leveled, amit búcsúképpen írtál. Hiszen
Minden sor azt fejezte ki, hogy szeretsz… de tévedtem, amikor
felvettem veled a kapcsolatot és letagadtad a levelet, miközben
próbáltam újra fellobbantani a régi tüzet. Soha nem szerettél.

Most már látom mennyi mindenben tévedtem, és balga módon
hittem neked, pedig megmondtad már az elején, hogy van 4 jó évünk.
És tényleg ennyit kaptam tőled. 4 jó évet nem többet. Hiába, aki a fejében él
soha nem hallhatja meg azt amit a szíve mond.

Hát sajnálom, bocsánat, tévedtem veled kapcsolatba.

forrás:  innen