ahogy te engem…
…emlékszem te mondtad:
akarsz, csak én kellek neked.
felelőtlen kijelentések,
sírsz, nevetsz, megfejtesz
ám, amikor már mindent
lecsupaszítva itt állok előtted,
már nem kellek.
mi változott?
mi történt?
mire gondoltál? mit fogsz találni?
egy never ending képregényt?
de ez az egész
nem így működik.
tudattalanul játszol velem,
átölelve súgod
fülembe – szeretlek,
ahogy te engem…
lássuk csak mit tehetek:
mosolyogva átölellek,
magamhoz szorítalak,
bőrömön érzem illatod,
füledbe súgom neved,
pont úgy, ahogy szereted,
nyakad lágyan hátra nyúl,
megcsókollak,
úgy ahogy talán még soha
csak forgok és táncolok,
még ha netán lassan is.
bár egyre több körülöttem
az ismeretlen, egyre több az,
mit nem értek,
és egyre hosszabb a lista
pedig a lelkünk pilóta,
kakaós, vaníliás közte
a szerelem a massza,
és tudom, hogy mindez
a csőrödet b…ssza,…
miért nem adom már fel,
hogy igazad visszatükrözhessem,
lehetne ez is a végrendeletem,
hiszem már tudjuk mindketten:
nem hagylak el – ahogy te engem…
(2016.07.25)
