Ami egy Ropi naplójából kimaradt…

Ami egy Ropi naplójából kimaradt…

(…mert az út az…)

  • szerda délután van…, munka a szokásos, feszített tempóban, közben kettő felé ebéd helyett Évával elugrottunk egy cukrászdába, hogy kicsit intimebb helyzetben lehessünk együtt, mielőtt Győrbe utazik. Jól indult a napom, kollégám már kv-val várt reggel, ami 17 év után most először jutott eszébe. Egy másik kollégám a gesztus láttán viccesen megjegyezte, hogy biztosan szeret a Jóisten, mert hanem így lenne, már rég agyoncsapott volna. Azt hiszem  valahol igaza lehetett és ezen én is jót nevettem. Szóval a vidám reggel után és a szokásos munkahelyi rutin dolgokat követően – kitörő lelkesedéssel vártam Évát, hogy a cukiban végre egy kis időt kettesben tölthessünk. A kekszes tortát falatozva még nem sejtettem, hogy a mai nap délutánja még hatalmas fordulópontot hoz el életembe. Éva a bevásárló központ parkolójában várt indulás előtt, és közölte, hogy most egy kis időre van szüksége, hogy átgondolhassa mit is szeretne valójában – tőlem, az élettől vagy csak úgy egyáltalán – beült a kocsiba, magára zárta az ajtót, az utas oldali ablakot még lehúzta, hogy integethessen. én is hazamegyek, most meg mi a túró történt…a francba, azon kapom magam, hogy már a hatodik pálinkát iszom,nem lesz ennek jó vége – és a gondolat, hogy hétfőig ne keressük egymást, ne is beszéljünk, így mindkettőnknek lesz ideje végig gondolni, végigérezni (milyen fura szó)…nem akarok több páleszt, mert holnap munka van…na mindegy, már most szar… annyira hiányzik, hogy megiszom a maradék pálinkát az üvegből…végül is csak 1 nap a világ…az h i sz em k sz d e k beadfeotcho56hvhcdd…….

 

  • csütörtöki helyzet jelentés…,még négy nap…Istenem de hosszúnak tűnik…kicsit másnaposan belassulva, ölni tudnék egy jó kv-ért, …bezzeg ma a kolléga szabin van, esélyem sincs, a nyavalyás kv főző meg nem b…szart, ezt nem is lehetne már drámaibbá tenni, amikor öt perc múlva a vezérigazgatónál lesz meetingem, de sebaj, majd szépen, okosan bólogatok mindenre amit mond így hamar befejezi én meg majd az összeállított emlékeztetőből kimazsolázom a fontosabb részeket…uhhh, de jó, hogy volt a titkárnőnek egy algoflexe, gyorsan bekapok valamit a büféből az algoflex mellé, aztán kezdődhet a “dzsihád”, hiszen a nyamvadt GDP-t ma is pörgetni kell, különben “Rld” bácsinak nem lesz meg a következő napi egy milliárdja …a legrosszabb azonban, hogy Éva eszméletlenül hiányzik, de próbálom kiverni a fejemből, és belevetem magam a végeláthatatlan munkába…A büfében vettem   Bounty-t és lányos zavaromban megeszem a másik felét is, amit eddig mindig félretettem neki (hát nem erről is ő jut az eszembe, ez így nem ér)…közben figyelem magam, figyelem milyen érzések mennek rajtam keresztül, igyekszem nem azonosulni velük, csak figyelni… hálátlan egy szerep ez…, bár biztos vagyok benne, hogy nem csak a hitet teszteli, de a kapcsolat erősségét is…de akkor is hálátlan…bár a közmondás szerint minden jó, ha vége jó…így hát nem tehetek mást, mint hogy teljes szívemmel bízom abban, hogy minden a legnagyobb rendben lesz…HIÁNYZOL!!!!

  • …a francba, elszámoltam magam, most még csak péntek van, ez a pár nap egy örökkévalóságnak tűnik, hogy lehet, hogy a jó pillanatok olyan gyorsan eltelnek, szinte egy szempillantás alatt lepereg minden, az olyanok mint ez az pár nap meg szinte éveknek tűnik…nem vagyok túl türelmes ember, talán ez is egy lecke, amit meg kell tanulnom és ez a legjobb módja, hogy az eredményt integrálhassam mindennapjaimba, magamba…Hiányzik Éva, alig van pillanat, hogy ne jutna eszembe, az otthon olyan üres nélküle, annyira természetes volt, ahogy mozgott, ahogy meglátta magától a feladatokat, és lelkesen segíteni próbált mindenhol ahol és ahogy csak ereje bírta…Mielőtt közbe szolnál közlöm, -nem, nem megszokásról van szó! És, hogy honnan tudom? Hát onnan, hogy nem volt még időm megszokni, hiszen csak 1 NAP a világ…egy dolgot viszont nem értek, miért nem tudom átküldeni az energiámat felé ? …ez eddig mindig működött, de most olyan, mintha valami blokkolná…megpróbálom még egyszer,…. behunyom a szemem, jó mélyeket lélegzem és a mellkasomon keresztül a szeretet energiámat átküldöm neki…MOST…mivel igazából ez az egész szitu nem is tőlem függ (hiszen én biztos vagyok abban mit érzek), így ha a fejem tetejére állok akkor sem fogok tudni semmit sem csinálni, …talán a legjobb, ha csak pozitív energiát küldök…hátha…amúgy olyan érdekes, hogy az OBI-ba kifelé mentem és az autóban egy nagyon fura,de nagyon kellemes érzés fogott el, mintha a házépítéssel kapcsolatban is éreztem volna ilyet, “hogy most rossz egy kicsit, egy kicsit több és erősebb energiát kell belevinni, hogy aztán később kiérdemelten élvezhessük azt amiért megküzdöttünk, megdolgoztunk” – hát ez az érzés melegített át…mosolyogva várom, hogy újra láthassalak, átölelhesselek, csókolhassalak…HIÁNYZOL!!!!

  •  …szombat, innen már csak 48 óra, akár a hülye Nick Nolte-s film címében…baromira fáj a derekam, tegnap betonozás közben rosszul emeltem és érzem, hogy meghúzódott, remélem a gerincsérvem nem fog kiújulni…mostanában rendesen túlfeszítettem fizikai állóképességem, lassan valóban jót tesz majd egy kis lassulás…szombat van, és hiába van szombat, látod még mindig nem lett könnyebb a helyzet… emlékszem egyszer volt egy barátnőm, s amikor közeledett az első karácsony és megkérdeztem tőle, hogy:
    – Ugye együtt töltjük a karácsonyt ?
    – Ne kényszeríts, hogy választanom kelljen közted és a szüleim között, velük fogom tölteni a karácsonyt.
    …és ez így ment 5 éven keresztül…hová vezet így ez a világ? 🙂 …szokták mondogatni a nagy öregek… hogy miért van hírzárlat Évával a kommunikációban? és miért kell a teljesen külön töltött idő? egyszer egy amerikai vígjátékban láttam egy ehhez hasonló sztorit, és valóban az önmagunkra figyelés segíteni szokott ha valami nagyobb problémával állunk szemben…ebben most azért nem vagyok olyan biztos…nem tudom…a puding próbája az evés ezért Éva hiányérzetének csökkentése és tisztánlátás céljából beugrottam este a kocsmába inni pár sört, hogy nekem soha ne “kelljen” választanom, hanem egyértelműen tudjam hol és hányadán állok Évával, magammal, az érzéseimmel, vagy úgy egyáltalán bármivel…csak olyan fura, hogy amit most is érzek. szétéget belül, annyira…, de ezt most úgysem oszthatom meg vele…majd talán egyszer…annyira jó lenne ha újra meggyújthatnám a cigijét, és a füstöt fújva a kezébe adhatnám…(ez de perverz)…Pace, Love, and RockandRoll…HIÁNYZOL!!!!

  • …hát eljött a vasárnap, megint másnapos vagyok, a héten már másodszor, lehet, hogy csatlakoznom kellene valami AA klubhoz??? de most legalább nem kell algoflex, csak enyhe tompasággal a fejembe kóválygok a nappali a fürdő és a hálószoba háromszögben… reggel másnaposan templomba menni imádkozni, mintha bármit is számítana… nem tudom, olyan feleslegesnek tűnik…emlékszem régen templom után tipikus vasárnapi ebéd volt a húsleves – rántott hús – sült krumpli triumvirátus, néha néha, egy beugró szerepében tetszelgő pörkölt nokedli kombóval. De ma aztán semmit nem fogok csinálni, ebéd után dögleni fogok a babzsákon, hanyatt dőlve, és álmodozni (pedig a közmondás szerint az álmodozás az élet megrontója – én nem hiszek ebben de majd úgyis kiderül). Éváról álmodozni olyan, mintha egy tavaszi mezőn virág és szalma illattal átitatva a kék eget bámulva a bárányfelhők oszlatását játszani…annyira jó és mégis olyan veszélyes, de ha egyszer pozitív gondolkodásra teremtődtem, akkor nem lehetek csak azért negatív mert a sztereotípiák azt mondják, azt sugallják. Azt érzem, hogy megérdemlem Őt…, annyi rossz volt már az életemben is, hogy egy kis tavasz ránk fér, ahol lelkünk szabadon növekedhet és szárnyalhat minden kötöttség nélkül….basszus elfogott a türelmetlenség, túl kell tennem magam ezen és vissza kell zökkennem a létállapotomba…már csak 10 óra…kezd gyomor idegem lenni…minden rendben lesz – biztatom magam, és vissza gondolok a pénteki jó érzésekre, és várok, várom, hogy végre hétfő legyen és újra találkozhassunk, Éva szemébe nézhessek…nincs hozzá fogható…HIÁNYZOL!!!!

https://youtu.be/N_qJCOBRCcI

  • hétfő…milyen furcsa…hát erre vártam majdnem 5 napig ???…amikor már nincs tovább és ha úgy érzed minden tőled telhetőt megtettél és ha a fejed tetejére állsz sem tudsz mit csinálni, akkor add meg magad… halj meg mindennek ami addig voltál…szüless ujjá…ez a legtöbb amit megtehetsz…

(…mert az út az…)