turista vagyok hazámban

kori_fotor.jpg



Hontalannak honos,
honosnak hontalan,
gondtalannak gondos,
okosnak oktalan.
Anyatejjel szívtunk
varázspor hasunkba,
őseink által írott
szabályok agyunkba –
süteményt kiszúró
formaként, nem illik
öröklétben fogant,
végtelen magunkra.
Koloncként kaptuk, mint
több mázsás golyót,
ám letehetjük terhünk,
mint hordalékát a folyó.
Nem kell már cipelnünk
meg lett végre a helye,
bár nehéz ezt elhinni,
sokaknak van kételye.
Megkönnyebbülve érezzük
szívünk már otthonos,
a feléledt szeretet
immáron folytonos,
emberekkel, mint tájjal,
néha egybeolvadunk,
szülőföldünkön mi is:
csak turisták vagyunk.

(2018.08.12)

Kép forrása: Monika-Payer Vajk