Egyszer “csak” becsenget


Mi végre hát e három év,
míg a kiszáradó bokrok
és kötelek szorítása enged.
Szokatlan kiáltásokat hallasz
a pihenés óráiban, felöltözve,
kapudban várod, hogy becsengessen.
Harag és túlzó csapkodás nélkül gyomlálsz,
hisz tudod, hogy a dudva sem haragszik,
csak magától nő, mag(a)magát adja.
Ideje lenne végre hát táncolni,
nem csak eljátszott haldoklásod
egy tyúklépéssel meghosszabbítani.

(2019.07.17)
Kép forrása:saját