Biciklivel
Csak néztem, ahogy az őszi napsütésben a
szél lengeti az ágakat,
rajtuk a színes levelekkel.
Semmi különleges nem volt ebben a napban
gondoltam addig, amíg meg nem pillantottam.
Nézd milyen kecses, nézd milyen peckesen ül a
nyeregben, izmai megfeszülve tekerik a pedált,
mégis játszi könnyedséggel, mosollyal az arcán
közelít felém miközben haját borzolja a menetszél.
Nézem, és azon töprengek vajon ő is
ugyan azt érezheti amit én? Vajon a színes
levelek játéka a földön őt is megszólítja? A
Nap melege őt is ugyanúgy simogatja?
Pár másodperc csupán míg elsuhan előttem
rám mosolyog, mintha valóban egy pillanatra
azt érezné, amit én: valami van a mosolyában.
De vajon mi lehet a titka ami nem hagy nyugodni ?
Rájöttem, Ő nem más, mint a lány biciklivel.
forrás: innen
