Répa-mese

ÓZ a kertben, a veteményes ágyás szélénél térdelt. Talán a petrezselyem vagy a répa sorok fölé hajolva mormogott valamit az orra alatt. A KisMumpic épp a kertkapuhoz ért és flegmán csak bekiabált öreg barátja felé: Szia ÓZ, mit játszol? – a választ meg sem várva, már...

Üdvözlégy…

… Üdvözlégy Mária, a jó Istentől terhes, Az Úr volt teveled, így lett hát gyereked. Áldott lett méhednek gyümölcse, áldás volt ránk – kiontott vére, Sós könnyeket hiába morzsol, kinek csak álság volt bére? Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja…...

“csak” egy szó

… Az volt “az” a szó, amit hallani akartam, minden napom – minden percében – bárhová mentem, bárhová érkeztem. Bár, úgy tűnt, messze járok, vagy talán elvesztem, mikor világegyetemista lázadó diákként, önmagam kerestem. Hangfoszlányok...

Elmossa

… Nem törődött a hideggel. Úton volt. Már megszokta. Tükörként feszült elé az eső áztatta macskakő. Csak a megszokott út, egy tótágas világban. Tükörkép lelke, némán követte: mindenhová. Az oly ismerős részletek – ma, mégis idegennek tűntek. Mintha könnyes...

”csak” egy köszönöm

… Bámulta a monitoron megjelenő üzenetet. Elolvasta. Még egyszer… és még egyszer, majd újra. Ujjai az egéren már kattintásra készen várták a parancsot, míg a kurzor, a válasz gomb felett türelmetlenül villódzott, – de lefagyott. Nem, nem a windows, amiről...

Kifőzde

… Élt egyszer egy konyhás néni, duci, húsos kezekkel, fejkötőben, köténykében, hatalmas kék szemekkel. Csupa mosoly derűs arca, ahogy éppen keverget, nagy fazékban, őrláng fölött – kóbor szívet melenget. Egyszer aztán főzés közben megakadt a fakanál....

Add-vedd…

… Adventi forgatag, sokan járnak a téren, egy kidobott lelket meglátni, valaki más bőrében – vagy elmenni mellette, nem is oly nagy érdem. Adventi forgatag, csillogó, díszes égők, képtelenek belső fényt adni, hiába messze fénylők… Nem Ő hozzá...

libben a szájon…

  … nézd csak… táncol a napfény, körbefon újra, bőröd simítja, egy pillanat múlva, már nem tudod – mit gondolj – ezután. nézd csak… táncol a napfény, libben a szájon, mosolyod csalja – egyre, hogy játsszon, elfut a pillanat...

Újabb formáció

… Nézzük a képernyőt végtelenített hírfolyam, hopp, egy impozáns szelfi, tizenkettő egy tucat, majd egy öreg, a hidegben megfagy. Gördítünk lejjebb, egy újabb fura életkép, sukár verda és egy rolex – majd gazdátlan kutya várja, vívódva végzetét. Aztán egy...
Répa-mese

Répa-mese

ÓZ a kertben, a veteményes ágyás szélénél térdelt. Talán a petrezselyem vagy a répa sorok fölé hajolva mormogott valamit az orra alatt. A KisMumpic épp a kertkapuhoz ért és flegmán csak bekiabált öreg barátja felé: Szia ÓZ, mit játszol? – a választ meg sem várva, már...

Üdvözlégy…

Üdvözlégy…

… Üdvözlégy Mária, a jó Istentől terhes, Az Úr volt teveled, így lett hát gyereked. Áldott lett méhednek gyümölcse, áldás volt ránk – kiontott vére, Sós könnyeket hiába morzsol, kinek csak álság volt bére? Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja…...

“csak” egy szó

“csak” egy szó

… Az volt “az” a szó, amit hallani akartam, minden napom – minden percében – bárhová mentem, bárhová érkeztem. Bár, úgy tűnt, messze járok, vagy talán elvesztem, mikor világegyetemista lázadó diákként, önmagam kerestem. Hangfoszlányok...

Elmossa

Elmossa

… Nem törődött a hideggel. Úton volt. Már megszokta. Tükörként feszült elé az eső áztatta macskakő. Csak a megszokott út, egy tótágas világban. Tükörkép lelke, némán követte: mindenhová. Az oly ismerős részletek – ma, mégis idegennek tűntek. Mintha könnyes...

”csak” egy köszönöm

”csak” egy köszönöm

… Bámulta a monitoron megjelenő üzenetet. Elolvasta. Még egyszer… és még egyszer, majd újra. Ujjai az egéren már kattintásra készen várták a parancsot, míg a kurzor, a válasz gomb felett türelmetlenül villódzott, – de lefagyott. Nem, nem a windows, amiről...

Kifőzde

Kifőzde

… Élt egyszer egy konyhás néni, duci, húsos kezekkel, fejkötőben, köténykében, hatalmas kék szemekkel. Csupa mosoly derűs arca, ahogy éppen keverget, nagy fazékban, őrláng fölött – kóbor szívet melenget. Egyszer aztán főzés közben megakadt a fakanál....

Kereshetsz vidám perceidben, elrejtve ott vagyok örömödben, megláthatsz szomorú napjaidban, ott vagyok színtelen sóhajodban.

Gróf TamÁS Rising Poetry © 2015-től    Minden jog fenNtartva