„CSAK” AZT ADHATOD…

…
Mit adhatok neked?
– kérdi a jó barát,
ki sorsodat félti,
benne önön magát.

Csak abból tudsz adni,
ami neked is van,
nem adhatsz oda mást –
szólok szép szolidan.

Adhatsz-e örömöt,
ha bánat elemészt,
vagy adhatsz-e mosolyt,
csakis a pénzemért?

Kaphatok-e napfényt,
és felhőtlen eget? –
ha borúdra derűd,
mások kárán veszed.

Adhatsz-e boldogságot
ha boldogtalan vagy?
Adhatod-e erőd,
ha belül gyenge vagy?

Ki nem ért sehova,
adhat-e célokat?
Ki nem ébredt még fel,
adhat-e álmokat?

Tudásod, hogy adnád,
ha magad sem tudod?
Adhatod-e hited,
ha Istent is unod?

Tartást csak az adhat,
aki nem alkuszik,
őszinteség se vár,
attól, ki kamuzik.

Bátorság kapható,
attól, ki nem gyáva,
s az ad szeretetet,
ki szívét kitárja.

Csak abból tudsz adni,
ami neked is van,
nem adhatsz oda mást –
szólok szép szolidan.
…

(2018.10.11)
Kép forrása: Monika Payer – Vajk