„CSAK” EGY ÉN

…

Egy Én, a
vágyak hegyén
egyedül szegény
közelit felém:

– Ki vagy Te?
kérdem Én,
mire a válasz:
– Egy másik Én.
– Olyan mint Én?
– Meglehet, bár
kissé szerény.
– Nálam mind ez
csupán remény.
– A sokaság vagy?
– Inkább az Egyén!
s máris gondolat
fut át, mókás fején.
– Ha Én, Te vagyok,
s Te pedig Én,
hogyan láthatsz
mégis belém?
Könnycsepp csúszik
fénylő szemén,
a válasz könnyű,
nem is nehéz.
– Míg Te – Te vagy,
s Én pedig Én,
falakat építünk
szívünk helyén,
mihelyst rájössz,
mi az erény,
nagyot léptél
hozzám, s felém.
– Egyek vagyunk?
Te is, Én is ?
Hisz ez hibás
hipotézis!