„Csak” sompolygott
…
Csak sompolygott.
Sejtelmem sem
volt létéről.
Nem szólt semmit.
Hatalmas,
kék szárnyait
csatába indulók
lobogójaként
ütemesen
lengette.
Álmos szemem
még csipákkal teli.
A baljós
szárny surrogás –
a sötét éjjelt –
vörös hajnallal
egy csapásra
kettészeli.
Megborzongtam.
Hideg futott
rajtam végig
és meg nem
állhatott
míg célt nem ért-
formától
a térig.
Sehol senki.
Sehol senki
rajtam kívül.
Sehol senki
rajtad kívül.
Mégis valaki
mindezt
egyre csak érzi.
Nyugalom
áraszt el és
valamiféle hála,
hogy igen,
mindezt
megköszönném,
és lehetek
a vakok
lámpásának
izzószála.
….
(2019.10.09)
Kép forrása: saját
Ezeket olvastad már?
