ébren álmodom

fantasy1.jpg


Ültem csak a nappalimban,
elmerülve hangjaidban,
mint zongorán a dallamok,
hová tűntek a nappalok?

Hétköznapok baját, búját,
szeretetnek múló útját,
kidobott fenyőfa jelzi,
gyengeségem’ ez is edzi.

Nappal van, mégis álmodom,
a valóságot áldozom.
Álmaimban ébren vagyok
határokat sosem szabok,

ahogy jégcsap ujjaiddal,
forró testem, csókjaiddal,
átrepíted időn, s téren,
gyönyör percét újra élem.

(2018.01.11)

kép forrása: innen