Egyes számban

2021-01-05
by
in RisingPoetry, Versek
Egyes számban

Illúziók és érzelmek
hullámlovasai vagyunk,
a néma, moccanatlan
betűtengerek zátonyain.
Teljesen okafogyott
a kiábrándító káprázat,
mely kicipzározott álmainkból
bújtatná elő a megszokásainkat.

Egyes szám első személyben.

Feltételes módban.

Határozók, rímek és metaforák nélkül.

Pavlov kutyájának reflexeként.

Térdelve imádkozunk sötétségben
és kiáltjuk bele gondolatainkat
az előttünk tátongó, üres éjszakába,
tudatlan, merre, hová jut el szavunk.

Különitélet minden éjjel.
Magányos exhumáció.
Kiemelek egy ismeretlen embert
a semmiből és eleresztem őt.

Aztán már csak a vadludak kiáltása
verődik károgásként visszhangozva
a toronyházak falairól,

majd műanyag szívekbe rejtőző
pormacskák dorombolása
kong a fénytelen ürességben.

(2020.12.30.)
Kép forrása: Monika Vajk

Az idézet: Pilinszky János – Különitélet

Ezeket se hagyd olvasatlanul