Elégett elvek


Megszokott monoton mozdulatok,
bennük rejlő korlátolt szépség,
eldugott, rejtett gondolatok,
érzelmek iránti örök éhség.
Rabságban töltött szabad évek,
önként fűzött, s ledobott láncok,
elégedetten elégett elvek,
homlokra gyűlő, makacs ráncok.
Testet öltő, veszett kalandok,
izzó játékok lesnek és kérnek:
Csatlakozz, míg életet nyammogsz,
a végén kevesebbet mérnek!
Ma este, újra csillagok jönnek,
égre pattan fényük a köbön,
már nem szabnak gátat a csöndnek,
hányinger szalonzene a közöny.

(2020.10.01.)
Kép forrása: saját