szezámmagos
…
Haloványan pislákolt
szerelmünk kondenzcsíkja,
mikor kezeit nyakamon átkulcsolta,
– Te vagy az életem – fülembe suttogta,
érzelmeit, instant hányással hígítva.
– Aki keres, megtalál – ez volt válaszom,
látod…, megint átestem vágyamon,
kudarcom vállalom, nehéz a maradás,
arcom és másik felét is odatartom,
inkább, ne legyen fennakadás.
Több se kellett a csíkszájú leánynak,
rám kucorodott, mint kiflire a szezámmag,
amíg boldog vagy, paszulyként növekszel,
ám ha üvegházban élsz,
ne dobálózz kövekkel.
….
(2017.05.27)
Ezeket olvastad már?
