Érted… Érted????

Megértetted, mondtad, utálod, hogy megint igazam van.

Én is utálom, így már ketten vagyunk, de a lényegen nem változtat.
Nem értetted meg amit mondani akartam neked mert amit a szívemmel
mutattam, azt a fejeddel próbáltad megérteni. Azt pedig nem lehet.

Ugyan úgy, ahogy a Karácsonyt, vagy az ajándékok lényegét sem értetted meg.
Nem az a lényeg, hogy mit adsz, hanem az, hogy gondolsz a másikra.
Hogyan is vártam tőled, hogy megértsd, amikor sosem voltál őszinte
még önmagadhoz sem.

Hát eddig tényleg nem éltél???, vagy ez is csak hazugság? Messze vagyok tőled,
mondtad, s közben te magad tetted ilyenné a helyzetet. Hát én voltam
valóban a legjobb dolog ami veled történhetett???? Érdekes…simán egyik
pillanatról a másikra eldobtad magadtól a legjobb dolgot. Vagy ez is hazugság ???

Hát nem értetted meg! Nem értettél meg semmit! Mert az eszeddel
próbálsz meg felfogni minden olyan dolgot, amit a szív mutat, mond,
és közvetít feléd.  Hát tudd meg, hogy a boldogság nem csak egy gondolat.
Itt van bennünk, csak észre kell venni, és figyelni rá .Érted… Érted????

“Pillanatatomok

Minden pillanat egy atom. Nincs szükség rá, hogy két pillanat valamilyen láncot alkosson.

Az egydimenziós elme az, amely folyton valami értelmet kíván, olyan értelmet, amely keresztülfut minden pillanaton, azt akarja, hogy minden összekapcsolódjon egy ok-okozati láncolatban, azt akarja, hogy minden haladjon valamerre, eljusson valahová, elvezessen valahová. Ez a logikus elme, az egydimenziós elme.
Az élet sokdimenziós. Valójában nincs célja, nincs végzete. És tulajdonképpen nincs értelme sem – olyan értelme, amelyben minden pillanat egy sorban követi egymást, és vezet valahová. Nem, az élet nem halad sehová. Egyszerűen itt táncol. A helyes szó a tánc, nem a haladás.
Minden pillanat egy tánc, és élvezned kell minden pillanatot úgy, ahogy jön, ahogy megtörténik. Akkor a terhed teljesen eltűnik. Ezt jelenti a szabadság – a pillanatban létezni, a pillanattal létezni, sosem aggódni a múlt miatt, sosem aggódni amiatt, ami még nem jött el, és sosem próbálni semmiből logikai láncot alkotni.”

OSHO