Farkas

Farkas

Farkas


Magányos farkasként kóborgok
mancsomon megszáradt vérfoltok,
azt mondják egyedül veszélyes vagyok,
mások csak falkában érzik, hogy nagyok.
Az erdő az otthonom, vár a csalitos,
reggeli harmat a bundámból kimos
mindent, mit a múlt rátapasztott,
azt is, mi bennem könnyeket fakasztott.
Teliholdkor hangosan üvöltöm a holdat,
az éhségtől mellkasom csontomig horpadt,
éjszaka lézengve, mint egy itt ragadt szellem,
átlátok mindenen, mert szabad lett a lelkem.

(2018.02.13)
Kép forrása: Gittinger Sára – Barka Art

Ezeket olvastad már?