FEKETE TALPAM

FEKETE TALPAM


Fekete a talpam a kosztól, a portól, 
hajnali pára se mossa le olykor, 
a rám lehelt, rád rakott éjjeli csóktól, 
sebhelyes égen a csillagunk posztol. 

Jöjj velem édes, e kósza világba, 
epedés nékem a vérem, a bérem, 
tejszínű ködben ledőlök imára, 
reszketve hajlik az idő a térben.

Eljön az órám? Vagy eljön e értem? 
Lesz e még új nap a földön, az égen? 
Egy szárny suhogását hallani délen, 
duzzad a testem és bennem a lélek. 

Elfutott végleg a fától az erdő, 
hitemet hirdetve boldogon táncol, 
látszik a farkas, csak bárány a felhő, 
itt vagyok itthon és itt vagyok távol. 

(2018.09.03-04)

Kép forrása: Monika-Payer Vajk