Felhőn ülve

Felhőn ülve

Felhőmön ülve az embereket
Nézem, miért annyira ingerültek,
Mit keresnek maguknak a porban.

Találnak cirkuszt meg kenyereket,
Éterben szétküldött üzenetet,
Mégsem boldogok magukban.

Sótlan, kis hétköznapi életüket,
Pénzzel, hatalommal építik fel,
Nem értik, miért hullanak vissza.

Maguknak választott Istenüknek,
Hagyják ellopni idejüket,
A jövőt nem, de építik a múltat.

Egyszer eljön majd mindenkinek,
Az érzés, hogy ennél több is lehet,
Lábuk nem, szívük majd egyszerre dobban.

(2017.09.11)
Kép forrása: saját

Ezeket olvastad már?