Felhőn ülve

Felhőn ülve

felhos.jpg

Felhőmön ülve az embereket
Nézem, miért annyira ingerültek,
Mit keresnek maguknak a porban.

Találnak cirkuszt meg kenyereket,
Éterben szétküldött üzenetet,
Mégsem boldogok magukban.

Sótlan, kis hétköznapi életüket,
Pénzzel, hatalommal építik fel,
Nem értik, miért hullanak vissza.

Maguknak választott Istenüknek,
Hagyják ellopni idejüket,
A jövőt nem, de építik a múltat.

Egyszer eljön majd mindenkinek,
Az érzés, hogy ennél több is lehet,
Lábuk nem, szívük egyszerre dobban.

(2017.09.11)

Ezeket olvastad már?
“csak” szerényen ; )
RisingPoetry logó

... Azt mondják hogy, nagy az arcom akkor látszik mikor ELOLVASOM

“csak” egy csepp

  ... Tengerből indult útjára, nem emlékezett múltjára, hatalmasat repült ELOLVASOM