Felőled, felőlem


Hallottam felőled,
szél hárfázott hírt
a part menti nádon,
szemem sarkából
figyeltem, ahogy
szúnyograj járja a táncot.

Ott ragyogtál,
ezüst fényében,
mintha üde alakod
tükrözné a víz,
lágy zömmügéssel
az árvaszúnyograj
egyre csak táncra hív.
Ledobtam hát gátlásaim,
fűre szórtam vágyam,
langyos, párás parti föveny,
simogatta vállam.
Mozdulatom idilljét
pőre körvonalad leste,
hívogatott együttlétre,
e holdfénybe süppedő este.
Hatalmas nagy levegővel,
gyorsan szívbe zártalak,
örvényt keltő csobbanással,
a víz alá, magammal húztalak.
Hullámzásunk össze mosva
mint szétfröccsenő emlék,
eggyé váltunk, víztükörré,
a hold ezüst csíkja mentén.

Nem hallok már felőled,
szél sem hárfázza híred
a part menti nádon,
szemem sarkából,
még néha meglesném, ahogy
a szúnyograj járná a táncot.

2020.07.15.
Kép forrása: saját