Fűrdőben

Erdőket mezőket bejártam,
hófödte csúcsokat három ezer felett,
tengeren, óceánon keltem át, de
nálad szebbet lelkem sosem lelt.

Huhuhuhúúúúúú, hát itt vagy?
Itt vagy újra? Fényesen, szeplősen,
úgy, ahogy kikeltél ágyamból?
Kócos kiskacajoddal a fürdőben?

A zuhany alatt állva vizes szemmel
nézem ahogy tested körvonala
a függönyön átsejlik a lámpa sárga
fényében. Itt és most…ez az a pillanat.

Bár ez csak egy pillanat, tényleg,
és tudom, észrevetted, mert szemem
hazudni nem tudott sosem, s nem
csak akkor, ha tekinteted fürkészem.

2015. valamikor