fürkészve az eget

Fürkészve az eget


Kint aludtam
ma a réten, 
előtte az 
eget néztem. 

Nyolc repülő, 
kilenc műhold, 
hulló csillag: 
tizenegy volt. 

Felhőből sem
takarta el, 
egyetlen egy  
sem az eget, 

hulló csillag 
egyenesen 
tenyerembe
bele esett. 

Pislákolt a
teli hold is, 
így nem maradt
észrevétlen, 

fénylő égbolt 
végtelenjén, 
lyukat fúrt a 
figyelésem. 

Ilyen volt egy
Silenced Night,
képtelenül
hangtalan éj,

emlékét ma
zsebre téve,
fény porzik a
Tejút mentén.

(2018.08.13)
Kép forrása: saját

https://www.risingpoetry.hu/