Gondolatmorzsák 1.

2016-02-20
by
in Fércbook, RisingPoetry
Gondolatmorzsák 1.

“Müller Péter szerint” már volt idézet itt a blogon, most is ezt teszem, csak egy kicsit visszamegyünk az időbe egészen 2011.márciusáig

28.)

….Walt Disney Bambi című filmjében van egy gyönyörű jelenet. Azért láttam már százszor is, mert Veronika, a kisunokám (lány!) mindig ezt követeli.

Feltűnik az erdőben egy agancsos Szarvas. Pompás, mint egy mitikus király. Nagy, domború mellkasa van. Tartása egyenes, agancsa szinte a csillagokat éri. Az őzikék mind elnémulnak. Még a pici Bambi is. Csend lesz a mezőn. Megszűnik a nőstények és a kicsinyek karattyolása. És jön-jön az erdőből a királyi Szarvas, lassú, méltóságteljes léptekkel. Domború mellel, büszke, fölemelt fejjel. Agancsa királyi korona. Lassan közeledik a kis Bambi felé. Nem siet. Megáll előtte. Messze néző tekintetét lassan elfordítja a mező távoli horizontjáról, s lenéz a kis őzikére.

Nem lenéz rá, hanem “rátekint”. Hosszan. Áthatóan. Mélyen. Óriási, barna szemei moccanatlanok.

Ettől a pillantástól a kis Bambi megszeppen, fülei lelapulnak, s mellső lábacskái kissé megroggyannak, mint aki térdre akar hullani. Mellbe löki egy sohasem tapasztalt erő.

Tátott szájjal bámulja a magasban ezt a büszke, isteni jelenséget, aki most elfordítja róla szemét, és lassú, ringó léptekkel továbbmegy.

Jön Bambi anyukája, s odaáll az ámuló kicsinye mellé.

– Mama! – mondja a kis Bambi. – Rám nézett!
– Tudom – feleli halkan a mama.
– Még így sohasem nézett rám senki… Miért?
– Mert ő az apád.
– És Mama… miért hallgatott el itt mindenki?
– Mert őt mindenki tiszteli.
– Tiszteli?… De miért?!
– Mert bölcs. Erős és bátor.

A királyi hím már egyedül áll az erdő közepén. Fölpillant az égre, látja a vijjogó, fekete madarak közeledtét. Tudja, hogy jön a veszedelem, vagyis az Ember, a Vadász – elindul hát vágtatva, hogy megmentse az övéit.

Az Örök Férfiről s az Örök Nőről szebbet és pontosabbat nem lehet mondani. Mert Bambi anyukáján még azt is látszik, hogy boldog “asszony”. Hiába lehetett – s bizonyára volt is – a Papáé az egész csorda valamennyi őzikéje, azért mégis az ő Ura és a kis Bambi atyja.

Valami csodálatos intimitás van a mama tekintetében, amikor királyi párját megpillantja, s a kis Bambi ebből a találkozásból azonnal megtanulja, milyen anyának, apának és gyereknek lenni.

A csorda menekül. Dübörög a tisztás. Lövés dörren… Az anya kétségbeesetten hívja elveszett kicsinyét: Bambi!… Bambiiii!…

Elveszett.

Az apa az, aki élete kockáztatásával visszafordul, s megmenti a gyermekét. A pompás Szarvas még menekülés közben sem veszti el királyi tekintélyét. Feltartott fejjel vágtat. Hátra-hátra pillant, és futásra ösztönzi a kis Bambit, aki egyre sebesebben kaptat atyja nyomában.

Mögöttük valahol jön a fegyveres Ember. Azaz, mi. A királyi Szarvas tekintetét tanítani kellene az iskolában. Igazi, ma már sehol sem látható apatekintete van.

Forrás: INNEN

Omega

Ezeket se hagyd olvasatlanul