grillezés után

Ma nem akartam írni, egyrészt mert reggel fájt a fejem, másrészt meg egy csomó befejezetlen írás várja, hogy foglalkozzak vele. Ám a téma egy része a tegnapi hússütögetés közben merült fel, természetesen az elfogyasztott alkohol mennyisége miatt teljesen kivesézni nem tudtuk, nem is akartuk, ezért most másnaposan megpróbálom összeszedni mindazt, ami akkor, illetve hetek óta foglalkoztatta barátomat, plusz kiegészítettem általam hasznosnak gondolt gondoltakkal.

Nem volt könnyű megértenem, Hónapokig vagy inkább évekig tartott mire a gondolatokból, a szavakból a valódi tettek is megszülettek. Nem beszélve arról, hogy beépíteni a mindennapi életbe és e szerint élni, na ez volt igazából a nehezebb.
A szabadság szeretete, a szabadság tisztelete nézőpontom szerint azt jelenti, hogy valahol mélyen megértetted önmagad. Nem erőlteted másra rá az akaratod, nem vagy akaratos.Tudod, hogy elég vagy önmagadnak. Ha választási helyzetbe kerülsz már tudod, hogy mindegy, hogyan is döntesz, mindegyik döntésed egy tapasztaláshoz vezet. Ha kapcsolatba kerülsz valakivel megosztozhatod önmagad a szereteten keresztül, de nem válsz függővé tőle.

Megoszthatom magam valakivel.

Megoszthatom vele a szerelmemet, megoszthatom vele a boldogságomat, megoszthatom a bánatomat, megoszthatom vele az örömömet, a csendemet, az életemet, mindenemet megoszthatom valakivel – ha akarom.
Fontos különbséget tenni, hogy minden amit teszek, a megosztás, saját szabad akaratomból történik és nem függőség. Ha épp nincs velem senki az is jó (nem vagyok kapcsolatban senkivel), akkor is épp ugyanolyan boldog és derűs vagyok. Ha úgy döntök, hogy kapcsolatba kerülök valakivel, az is jó, és képes vagyok megosztani vele a fenti dolgokat. Persze sok ember mindebből mást lát.

Tiszteletben kell tartani azt is, ha valaki nem akar velem osztozni.

Amikor ezt megérted, csak akkor nem válik a szerelemből ragaszkodás.
Ha ismered már önmagad, a szerelem odaadássá, megosztássá alakul, de soha nem múlik el. Előbb azonban ott kell lenned önmagadnak, önmagadnak kell lenned, hogy szeress, de te még nem vagy ott.

Most még nem.
Amit teszel ragaszkodás, vagy a ragaszkodás nevében teszel valamit, amire azt mondod – szeretet, szerelem.

De lássuk akkor mi a helyzetben lévő paradox: a ragaszkodástól megszabadulnod nem lehet, nem tudsz. Abban a pillanatban amikor ezt megpróbálod új alakot fog ölteni és ahhoz kezdesz majd ragaszkodni.Csak próbáld megérteni miből fakad, miből táplálkozik. Ez most furcsa lesz, de tudnod kell, mindez azért van, mert te még nem vagy önmagad, ezért ragaszkodsz. Legbelül még nem vagy jelen, ezért képes vagy bármihez csatlakozni, egy rossz kapcsolathoz, egy hülye koncerthez negyvenezerért, bármihez. Ám amikor legelőször kimondod, “ennél még az egyedüllét is jobb” , na akkor kezd elindulni benned, akkor fordulsz befele és kezded szép lassan meglelni a gyökereidet.

Innentől kezdve a következő lépcsőfok nálam az az érzés leküzdése volt hogy el tudjam fogadni azt, hogy nem fontos, hogy másoknak szüksége legyen rám (majd rád is). Régebben akkor éreztem fontosnak magam, ha valakinek szüksége volt rám. Mindegy, hogy munkáról vagy kapcsolatról volt szó. Figyeld csak meg, az eladónak szüksége van a vevőre, a gazdagnak a szegényre, a rablónak a rendőrre, végtelenségig lehetne sorolni.

Gondoltam megtanultam tehát szeretni, de kisvártatva valami furcsa érzés kerített hatalmába. Erre akkor döbbentem rá, amikor az akkori párom folyton azzal nyaggatott, hogy ritkán mondom neki, hogy: szeretlek.
akkor értettem meg, (és ez rám is igaz volt,) hogy a legtöbb ember arra vágyik, hogy szeressék őket. Azaz a legtöbb ember célja nem az hogy szeressen, hanem az, hogy szeressék őket. Ugye mekkora különbség?
Ekkor értettem meg, miért hányják folyton a szememre, hogy: – Nem szeretsz eléggé! vagy, hogy:  – Nem úgy szeretsz, ahogy nekem szükségem van rá! Erről szól a Versek Éva tollából 6. c. vers is.

Igazából a legtöbb embernek soha semmi nem elég, mert az emberi szükséglet szeretetéhség szempontjából végtelen.
Bármit is tegyen meg a szerelmed, vagy szeretted, benned marad az érzés, hogy lehet, hogy többet is tehetett volna. Mihez képest is? Ezért ne neheztelj egyik szerettedre se! (ez nehéz, ez nekem sem ment könnyen)
Például világosan emlékszem arra a jelenetre amikor még a szememre vetették, hogy nem megfelelően reagáltam le bizonyos dolgokat pedig hát engem ő szeret…én meg nem értettem: – Akkor mi a baj?

Az, hogy igazából ez nem szeretet volt valójában, mert szeretni csak az képes, akinek nincs többé szüksége rá, hogy másoknak szükségük legyen rájuk. (persze, lehet, hogy nincs igazam, de nálam ezt jelenti a – Ha velem vagy jó. – Ha nem vagy velem, az is jó.-  remélem sikerült megértetnem)
Furcsa, de valahol a szülők is ezt a félelmet érezhetik, amikor elkezd a gyerek önállósodni, hogy jaj, innentől elveszítjük a gyerekünket mert nem lesz már szüksége ránk, vagy az idősek, akik szintén megélik, hogy sem a családjuknak és lassan a társadalomnak sincs szüksége rájuk.

Egyedül lenni nem könnyű feladat, főleg egy hosszú kapcsolatból kilépve szokatlan, korán sem hétköznapi dolog. Amikor egyedül vagy hirtelen úgy érzed kitágult a világ. Bármit megtehetsz, nincs rajtad póráz, mehetsz boltba, sportolni, kocsmákba, buliról bulira – úgy kezdesz élni mintha király lennél, de igazából elkezdtél egy hedonista életet élni nem másért mint az élvezetért. Bemész egy kávézóba, de igazából nem kv ízéért, hanem mert a pultos kislány rád mosolyog, kacérkodik, flörtölget – elmész a kocsmába, mert minden nap születésnap, nem az ital ízéért, hanem mert ott legalább úgy érzed függenek tőled,  figyelnek rád hiszen: Minden nap születésnap! és a szülinaposnak kijár a megkülönböztetett figyelem. Te vagy az aki fizet, te vagy a király. Körbenézel és várod, hogy lesz e valaki aki jelentőséggel ruház fel. Ha egy lány rád néz, vagy rád mosolyog egyből fontossá, jelentőségteljessé válsz, ha sztorizgatsz minden figyelem rád irányul és abban a pillanatban elhiszed, különleges vagy. (sajnos női oldalról nem tudom, hogy ugyanígy működik -e , de szeretném azt hinni, hogy igen).
Nekem régebben többen is megemlítették már, hogyha X.Y közelében vagyok akkor szinte ragyogok, mások is világosan látják. Miért is? Mert a szerelem feltölti az embereket a szerelem élettelivé tesz, vitalitással tölt fel, és máris elkezded azt hinni: különleges vagy. Tehát szerelem ez az érzés valójában? Lehet ebből az érzésből szerelem egyáltalán? NEM!

Ez nem más mint egy egyszerű Ego szükséglet.

Ráadásul még csak nem is szexuális természetű szükséglet, és nem is szerelem. Ha már egy nap nem néz rád egy nő sem, akkor hirtelen jelentőség mentesnek érzed magad, izegsz, zizegsz, nem tudsz megülni a seggeden, valamit tenned kell (a nagy fehér c. vers majd erről fog szólni, szept. 1-én fog megjelenni) . És mindez miért is? Mert azt érzed, a kutyának sem kellesz. Inkább vissza nyúlsz a régi rosszul működő kapcsolatokhoz, amiből nem kértél már akkor sem, mert cseberből vederbe érezted magad.

Nekem nagyon sokan mondják, hogy a párjuk nélkül nem tudnak élni, mert úgy érzik, így váltak kerek egésszé. De éppen ebben rejlik a következő paradox: nem váltál egésszé, csak ugyan az a fél maradtál, szükségleteiddel megspékelve. Pont a szükség az ami nem engedi, hogy egyedül legyél, mert valaki akarsz lenni, valaki aki fontos, aki nincs egyedül, akire szükség van. Nem könnyű ezt a fajta életet élni,  mert a társadalom jelenleg nem e fajta gondolkodásra van beállítva.

Nem azt mondom, hogy csak az a jó, ha egyedül vagy. Nem. Azt mondom, hogy ahhoz hogy valójában meg tudd osztani magad másokkal előbb meg kell találnod önmagad, meg kell tanulnod egyedül élni. Akkor hát mi a következő paradox? A következő paradox abban rejlik, hogy amikor erre rájössz, akkor a legtöbb ember, a “többség” nem akar kapcsolatba lépni veled, mert látják rajtad, hogy nincs rájuk szükséged, látják, hogy nélkülük is egész vagy, mért álljanak le olyas valakivel, akinek nélkülük is jó – nekik olyan valaki kell, akinek szüksége van rájuk. Elfordulnak tőled.

Nos láthatod, hogy olyan emberből aki ennek az egésznek a tudatában van, abból elég kevés van.

Gondold át. Előbb utóbb érezni és élni fogod a különbséget.

(Laci barátomnak sok szeretettel: 2016.07.13)