Haszontalan leltár
…
Hetvenkét négyzetméter megszokás,
ebből – „háromegész kettő” jut álomra,
mindennap.
Nagyjából tizenhét négyzetméter
fényáteresztő felület, különböző
elosztásban, alakzatban, méretben.
A plafonon végig futó hajszálrepedések
csillagközi űrutazást imitálnak,
s csillagot játszik velük a lámpatest.
Már amikor világít.
Már amikor világít benne az unalom fénye.
Néhány kusza pókháló
a hosszúkás folyosón,
bár, idén ez is növekvő tendenciát mutat.
A fürdőszobát kedvelem.
Fél négyzetméteres bidé,
mint versailles-i szökőkút
a Napkirály udvarán,
másfél négyzetméter vízesés
zuhanykabinnak álcázva,
trópusi hangulatot idéző művirágokkal,
feszített fóliás világítással,
amin épp, egy felhőkön
átszűrődő napfény rajzolódik ki,
amennyire csak lehet: giccsesen.
A művirágok viszont hasznosak.
Nem kell locsolni, átültetni,
kevés fénnyel,
még kevesebb figyelemmel beérik.
Tíz és fél négyzetméter gasztrobirodalom,
foglalja el, Feng Shui szerint
a legtüzesebb négyzetmétereket,
konzerv érzelmekkel fűszerezve,
lebomló, műanyag tárolódobozokkal.
Tárolódobozokat – szívből ajánlom.
A gyorsan romlásnak, bomlásnak
induló emlékeket,
ki-ki tartalom, dátum és lejárati idővel
felcímkézheti, amiknek
egy méretes fagyasztóláda nyújt biztos
hibernálási lehetőséget.
A nappalinak nevezett maradék területen,
mint vallási és kulturális olvasztótégelyben,
egymásnak felszülnek – Jézus a kereszten és
Buddha elefánt füleivel,
egy-két könyv elszórva, (lehetne több is),
egy tíz éve elromlott képcsöves televízió,
pár haszontalan porfogó kacat,
amik már akkor feleslegesek voltak,
mikor ide kerültek.
Kidobni nem volt kedvem.
Nem, nem azért,
mert úgy a szívemhez nőttek volna,
ennek egészen más oka van.
Gyerekkoromban mindig azt hallgattam:
„Mi nem dobunk ki semmit.
Mindennek megvan a maga haszna,
majd jó lesz az még valamire.”
Valamire.
Valamire biztosan.
De úgy döntöttem,
ezt,
én már nem szeretném megtudni.
…
(2023.06.26)
Kép forrása: Pixabay
