Hétvégére…

…a hideg nyirkos Sió hídon át sétáltunk este
hazafelé, amikor vállammal kicsit feléd dőlve
próbáltam testi kontaktot teremteni veled.

félúton búcsúztunk. nem mehettem tovább.
nekem eddig szólt csak a jegyem, no persze meg
vissza is, hiszen retúrjegyet váltottam induláskor.

szemedbe nézve láttam, ma kifejezetten rosszul esik,
hogy nem maradhatsz velem tovább, kérdésedben
az aggódás a féltés enyhén remegve festette kékre
hangszíned, majd láttam a válaszom kétségbe ejtőn
további bizonytalanságba küldött. ne gondold tovább
úgy van, ahogy mondom, oly tisztán és oly egyszerűen.

nem fáj. fura érzés, de talán így látszik a legjobban, hogy
nincs semmi féltékenység bennem…féltés igen, hiszen
közel kerültél hozzám. mindig tisztaságot, gyermeki
ártatlanságot látok a szemedben, olyan naivitást amit csak
akkor látok ha közvetlen közelről a tükörbe nézek…és tudd,
hogy veled vagyok akkor is, ha nem látsz, nem fogod kezem.

de a leges legjobb, hogy nem kell semmi álarc, színi álca,
fölöslegesen megfutott körök, hátsó gondolatok, csak a
természetesen őszinte meztelen, csupasz valónk, amit
még véletlenül sem kell megjátszani, nem kell szerepet játszani,
bármit elmondhatsz nekem hiszen tudod, hogy meghallgatlak
és tudd, hogy figyelek rád akkor is ha éppen nem veled vagyok…

forrás: innen