Hívatlan emlék


Nem kopogtat,
csak belép.
Nem kérdez ő,
csak mesél –
Nem is oly rég –
kezdené –
tán emlékszel ?
Oly sok év…
Szép volt biza –
s ifjú hév! –
és csak mondja,
csak mondja
a magáét.
Hallgatom
és nem unom.
Fejem homokba
nem dugom,
kukucskálok
egy kulcs lukon.
Hogy így volt-e?
Már nem tudom.
Ajtóm lassan
becsukom.
Míg hímezett
és hámozott,
figyelmemből
jól lakott.
S ahogy jött –
úgy távozott.

(2019.07.15)
Kép forrása: saját