Idéztem, hogy merérthesd

“Az életben akkor állsz legközelebb önmagadhoz, ha szerelmes vagy.
Ha nem tudsz szeretni, nem tudsz megnyugodni sem.
Ha viszont tudsz, akkor életed értelmet kap, mert az élet értelme a

szeretet.

A szerelem önmagáért létezik, nincs más célja.
Az az ember aki mindig mindent kikalkulál, logikus, céltudatos,
az 
képtelen a szerelemre.
Neki ok kell ahhoz, hogy cselekedjen-nem mintha ez oldaná a feszültséget,
mivel a cselekedet eredménye mindig a jövőben van, nem itt és most.
A szerelem mindig MOST történik.
Mi történik ha két ember szereti egymást?
Csak a jelenben élnek, csillog a szemük, nem gondolnak a múltra
vagy a jövőre, arra,hogy ezt miért csinálom, mi ebből a hasznom…mi lesz
ennek a következménye…
A szerelmes, az az igazi szemével lát, és nem csak lát
hanem meglát.
A szerelemben nincs múlt és nincs jövő, mert ha van akkor az nem szerelem.
A jelen a kettő között van, a múlt és a jövő között.
Nincs idő beleléptél az örökkévalóságba…

A jelen az örökkévalóság.

A szerelem az első ajtó…kiléptél. Ezért vágyunk a szerelemre.
Szeretni vágysz, és arra, hogy mások szeressenek Téged.
Ha nem vagy tudatos képtelen vagy a szerelemre,
mert a szerelem a legmélyebb valóság ezen a Földön.
A szerelem az egy másik dimenzió, és ha megpróbálsz valakit
az időben szeretni, biztos,hogy kudarcot vallasz.

Tanulj meg szeretni, tanulj meg boldog lenni!
Érezz, vállj Te a szerelemmé, az egész lényed legyen a kéz, amely simogat.
Ne Te csókolj, légy a csók. Felejtsd el Magad, olvadj el a testben.

Az alkotás légy ne a színész…

Szeress!!! Amikor ölelsz, légy az ölelés, amikor csókolsz válj a csókká.
A szerelmes ember néha tudatosabb, mint a szent.
A szerelem kölcsönös segítség az út megtalálásához.
Az út végtelen és rejtelmes.
A szerelem a végtelen felfedező út, kéz a kézben.
Nem csak egy szikra ami eltűnik, hanem tűz, amelyben Te elégsz.
A szerelem él. Az örökkévalóság a Tiéd.
Akit szeretsz, az mindig figyelemre méltó.
A figyelem és a szeretet mindig édestestvérek.
Ha szeretsz…az érzés egész lényedre kiterjed, testedre, lelkedre, értelmedre.
Ha csak gondolsz a szeretetre az csak gondolat.
A gondolat csak a fejre vonatkozik, de még ott sem egységesen
jelentkezik, hanem darabjaiban. A következő pillanatban már nincs is ott. Eltűnt.
Csak darabok és emlékek úsznak a szürkeállományban.

Ezért vagy boldogtalan.

Nem tudsz ígérni semmit, nincs rá alapod.

Darabokból állsz.

Azt mondod szeretlek…mindörökké…Ez egy ígéret, amit képtelen vagy
betartani, mert ez is egy gondolat. A gondolat nem tartalmazza lényedet.

Holnap mást fogsz gondolni.

Tegnap ott volt, de reggelre eltűnt, nyoma sincs már. A tegnapi ígéretedet ma már megváltoztatod, pont az ellenkezőjét mondod.  A tegnapi ígéretből kötelezettség vált!
…Menj olyan mélyre…oda ahol érzel…ott a szerelem mély kielégüléshez vezethet…Ne félj! Oldódj fel az érzésben…és csak szeress egész lényeddel…”

…remélem most már megérted, megérzed….