Ige, időben
…
kezdetben volt az ige,
és az ige, nem változott,
folyton csak arra várt,
hogy a szándék vele próbálkozzon
…
kellett hozzá állítmány,
de nem volt ki állja,
így kellett egy alany is,
aki mindezt megvizsgálja
…
viselte is az alany,
(pedig sokszor nem mondjuk ki),
mind azt az állítmányt,
melyet a létezés okozott neki
…
és vajon, hogy viselte?
tennénk fel a kérdést,
meg tudta-e fogalmazni
a sok rá zúduló érzést?
…
kereste a szavakat,
s kapott hozzá jelzőt,
határozót, névmást,
csinos külsőt, belsőt
…
összerakta, formálgatta,
örömködött vele,
jó játéknak indult,
de még nem volt akkor neve
…
kellet hát egy névtár,
ahová el lehet menteni,
felcímkézve, mint nagyi,
mikor a befőttet elteszi
…
kellett egy kamra is,
hogy elférjen a polcon,
hogy szükségnek idején,
a létbe feloldódjon
…
és itt lép be a karma,
körbe ér majd minden,
mint visszaható rendszer,
ige, idő szinten
…
kezdetben volt az ige,
s a végére is, csak az marad,
hiába lennél bárki,
ha sosem voltál önmagad
…
(2022.03.22)
Kép forrása: Pixabay
