KÉT TÖRÖTT TŐR



Bezárult hát szíve,
nyikorogva nyögött,
rozsdás lakatjába –
két törött tőrt döfött.

Már nem nézett vissza,
vágy vitte előre,
nagy-néma cseppekben
eső hullt tetőre.

Így teltek napjai,
míg végre rátalált
mi volt, mi szívéből
majd’ mindent felzabált.

Félelemnek hívták,
mindenki ismerte,
szembeszállni vele,
kevésnek volt mersze.

Ő volt az egyetlen,
félelmét megunta:
hatalmas lépéssel,
szemét is behunyva –

nagy lépés előre,
bátorság, emberség,
meg lesz a jutalma:
félelem mentesség.

Kinyílt hát szíve is
lehullva lakatja,
agya csak kántálta:
most kéne feladja.

(2019.06.04)
Kép forrása: saját