kidobva egy állomásnál

kuta.png


Kerestelek téged, mindenhol,
úgy döntöttem, inkább feladom,
te voltál, ki rám találtál,
kidobva egy állomásnál.

Felkaroltál, haza vittél,
fürdés után lefektettél.
Puha ágyban felébredtem,
rég volt, hogy ezt átélhettem,

néztem is, ez meg, hogy lehet,
hová váltottam helyjegyet.
De te újra megnyugtattál:
Nincs baj, kicsit elfáradtál.

Lázasan és félrészegen,
most is sajog még a fejem,
félek, ha majd józanodok,
eltűnnek a pillanatok.

Napok teltek és hónapok,
és én még mindig itt vagyok,
megérkeztem, most már tudom,
helyreállt a szívritmusom.

 

(2018.01.15)