Kifőzde


Élt egyszer
egy konyhás néni,
duci, húsos kezekkel,
fejkötőben,
köténykében,
hatalmas kék szemekkel.
Csupa mosoly
derűs arca,
ahogy éppen keverget,
nagy fazékban,
őrláng fölött –
kóbor szívet melenget.
Egyszer aztán
főzés közben
megakadt a fakanál.
(advent ide –
advent oda)
indítékot nem talált.
Kíváncsi lett:
Ez a lélek,
vajon, miért nem puhul?
Keserédes illatához,
kőkeménység párosult.
Kivette hát, forgatgatta,
jobb kezébe kést kapott,
óvatos kis bemetszéssel,
kérges részén áthatolt.
Le került az első réteg,
mint egy védő burkolat,
éles kése vágta ketté
a gordiuszi hurkokat.
Lefejtve a rétegeket
minden sallang kikerült,
hit, remény és szeretet volt
elgyengülve legbelül.

Ölelgette, szeretgette,
adott rá egy új ruhát,
ott ül most a fátok alatt,
meglelve új otthonát.

(2019.12.11)
Kép forrása: saját