Kikeleti bölcsŐ

2020-04-07
by
in RisingPoetry, Versek
Kikeleti bölcsŐ

 


Virágok nyílnak,
ügyet sem vetnek ránk,
madarak csicseregnek,
mi meg csak sétálnánk.
Élveznénk a tavaszt,
napsütést, megújulást.
Nehezen viseljük
az otthonmaradást.
Tudom, jobban fáj ez,
mint a kutya harapás,
mely szőrivel puritán,
könnyen gyógyítható.
Kikeleti bölcsŐ,
alvó óriásként ébreszt,
fatörzsről ugrani kész
elvetemült kérget,
mely helyét adja át
az újnak, a frissnek.
Még visszahúzná,
még simogatná,
hajnali harmattal
zárná burokba –
mint fakadó rügyét
vagy méhzümmögéstől
vidáman táncoló virágait, –
amit végül egy kósza szellő
csiklandozva nyújt át:
az örök körforgásnak.

(2020.04.06)
Kép forrása: saját

delta torkolat

Ezeket se hagyd olvasatlanul