A kosár

Képtalálat a következőre: „gyógyfüvek”

Az erdőből hazafelé bandukolt a kis Mumpic, amikor az ösvény mellett összefutott öreg barátjával, aki éppen gyógyfüveket gyűjtött, hogy feltöltse házi patikáját.
– Szia, …látom gyűjtögetsz – szólt kicsit szomorkás hangon, miközben lehajtott fejjel  az előtte lévő pitypang fejét labdarúgókat megszégyenítő egyszerűséggel lerúgta. A sok bóbita pedig csak úgy repült szana-széjjel, mintha világ életükben csak erre pillanatra vártak volna.
– Szia kis Mumpic… Na…, ne lógasd már az orrod, a végén még beszippantod a bóbitákat, aztán itt fogsz prüszkölni reggelig mint egy náthás csikó  – próbálta felvidítani kis barátját, de a kis Mumpictól csak egy méla fintorra futott.
– Óz, volt már veled úgy, hogy minden, de minden amiben eddig hittél, és bíztál és a világ végéig elmentél volna érte….egyszer csak, …egyszer csak kiderül róla, hogy az egész egy hazugság?
– Igen, fiatal koromban bizony előfordult már velem is.
– De, ez hogy lehet? Hogy történhet meg ilyen durva dolog velünk?
– Fura egy dolog ez kis barátom – mosolyogta el magát.
– De tényleg, most komolyan…mindig azt hiszem, hogy rajtam nevetsz…Szóval!? Miért is!?
– Tudom, azt gondolod, hogy minden miértre van válasz. Van is. De néha ez nem így van. Néha nem tudjuk egzakt  módon megfogalmazni válaszokat, így rengeteg olyan gondolatfolyam van, ami a hitrendszerünkre van bízva.
– Ezt most nem teljesen értem. Én mindent, de mindet, amiben eddig hittem – elvesztettem. Érted!? Fel tudod fogni!?
– Amikor szembesülünk ezzel az érzéssel, úgy érzem a belsőnk, a lelkünk szeretne valami fontosat tudatni velünk. Hogy mit is? Talán azt, hogy eddig csak a külsőségekre, figyeltünk, vagy eddig csak mások kényének, kedvének akartunk megfelelni. Sajnos óhatatlan, hogy ez a világ, mivel hamis, előbb-utóbb összeomlik. Kinek előbb, kinek utóbb. Ezt éled most át, te is. Az elmédben ezekre a kérdésekre nem fogsz valódi választ kapni, egyedül az segíthet, ha csendben befelé figyelsz.
– Te ugye most viccelsz velem!  Hiszen ez csak a te hitrendszered szerint van így!
– Nem számít a hitrendszerünk. Nem számít, hogy zsidó, keresztény, buddhista, muzulmán ateista vagy mindegy milyen is vagy.  Ezek csak fogalmak, az elme termékei. Nem számít. Amikor összeomlik egy világ bennünk, akkor találkozunk magával az élettel szemtől-szembe. A valódi és igaz élettel, és nem csinál semmi mást, csak megmutatja, felfedi neked egy pillanatra,  – vagy kicsit tovább – az arcát. Persze tudom, ez nem kis sokkot tud okozni. Ám onnantól, hogy tudod, csak a hitrendszered omlott össze, és azzal együtt minden, ami hamis volt,.. na, onnantól kezd igazán érdekessé válni az élet. Lassan kinyílik a szemed, kezdesz megérteni dolgokat, kezded látni, hogy minden, mindennel összefügg, és elkezded tudni összerakni a saját kirakósod darabjait. Pont úgy mint otthon a puzzle-t.
– Még ha el is hinném ezt a katyvaszt, akkor is, az otthoni puzzle-nél van kép a doboz tetején, ami alapján ki tudom rakni, ha megtalálom a sarkokat, a széleket, akkor segít elindulni. Neked nem tűnt fel, hogy ebben a játékban hiányzik a kép, ami alapján ki kell raknunk az egészet? Neked nem tűnt fel, hogy hiányoznak a szélek meg a sarkok?
– Van macskád ugye?
– Persze, hogy van, hiszen tőled kaptam. De jobban örülnék, ha nem terelnél, hanem a kérdésre válaszolnál!
– Emlékszem egyszer régebben mesélted, hogy megpróbáltál egy tizenötezer darabból álló képet kirakni. Bármennyire is igyekeztél a kirakós darabjait összeilleszteni az este befejezett munkádat amit nem raktál biztonságos helyre, reggelre a macskád szétjátszotta, igaz, maradtak meg részek, amiket aztán másnap már könnyebb volt újra összeilleszteni.
– Ne is mond, az a ….
– Hát, körülbelül – szakította félbe kis barátját Óz- itt is hasonló dolog történik. Igaz, bár képet nem kapunk az életünkhöz, illetve nem olyan formában, ahogy azt elgondoljuk, de amikor már azt hiszed mindent tudsz és kényelmesen hátradőlnél, na akkor jön az égi macska vagy nevezd, ahogy szeretnéd, és mindent ami eddig hamis volt, azt bizony szétjátssza. Ami viszont megmarad belőle, az lesz az alap, amihez a többi darabkát illesztheted.
– Hát, én most akkor már nem is szeretem a puzzle-t.
– Nem a puzzle-el van baj – mosolygott Óz – hanem meg kell találnod azokat a darabokat, amelyek valóban igaziak, valóban egymásba illenek és azokat kell összeraknod. Meglátod, akkor hamarosan minden a helyére fog kerülni, és a kép, amit annyira hőn áhítozol, ki fog rajzolódni magától.
– Argggghhh….a fene ette az egészet! Figyu,… ameddig nem találom meg a darabokat, addig segíthetek neked gyógynövényt szedni?
– Persze, gyere,… itt van a kosár, ha ez megtelik indulhatunk is haza. Tegnapról maradt palacsinta, tudom, hogy szereted,  félre tettem neked.