Kőszikla helyett
Kőszikla helyett
…
Ott álltam vele szemben,
ki háromszor is megtagadta,
kiben a kétely oly erős volt,
mégis, hitét a feltámadás visszaadta.
Megsemmisülve álltam, s csak néztem,
néztem a fényt ami belőle áradt,
én kis hitetlen, kit kettősnek hívnak,
ki a tűzben próbált aranyat vágyja.
Porszem vagyok, nem méltó… – rebegtem,
hisz oly sok a bűnöm, oly sokat vétkeztem:
hazudtam, loptam, nincs bennem erény,
könny szökött szemembe, s elillant a remény.
Hányféle találkozás, Istenem,
együttlét, különválás, búcsúzás!
Hullám hullámmal, virág a virágtól
szélcsendben, szélben
mozdulva, mozdulatlanul
hány és hányféle színeváltozás,
a múlandó s a múlhatatlan
hányféle helycseréje!
Te láttad, mégsem hiszel, s ha meséled,
neked nem hisznek. Mi jobb hát Tamás,
tudni vagy csak hinni az igazat?
Hogy lesz így ebből feltámadás?
Átjárt a kőszikla dics fénye, pont,
mikor a legsötétebb óráim éltem,
e fényben fürösztöttem magam,
és bevallom, már cseppet se féltem.
Így lettem én, Rembrant jelképes alakja,
(kőszikla helyett) az emberi kételyé,
megannyi bűn és bűnhődés nyomán,
igaz hívőből – egyszerű közhellyé.
…
(2021.01.22)
Kép forrása: saját
Idézet: Pilinszky János – Találkozások
