Kráter

Kráter

Találkoztunk. Találkozunk.
Egy trafikban. Egy árverésen.
Keresgéltél valamit. Elmozdítasz
valamit. Menekülnék. Maradok.
Cigarettára gyújtok. Távozol.

Leszállsz és fölszállsz.
Fölszállok és leszállok.
Cigaretta. Lépkedel. Lépkedek.
Egyhelyben járunk; mint a gyilkos
a járásodban gázolok.

Madárcsicsergés ahogyan
szememre veted születésem.
Azt, hogy itt állunk.

Széthulló darabjaidba
kapaszkodnak körmeid,
még forog veled
a hiány körhintája,
szemszéli ráncaid
száraz folyómedrek,
lerakott hordalékai,
megkövült múltad mintája;
csörgedező könnyeid
megszokott dallamának –
megunhatatlanul
unalmas – egyhangúsága.

Majd egy útszakasz
holtágában a motyogásom
gurulni kezd, legördül óriás
tagjaidról és ama diadalmas
és vakító valamiről,
ami már nem te vagy.

Úgy érint elutasításod,
ez a parázna, kőbeírott suhintás,
hogy tekintetem – két kavics –
azóta is csak gurul és gurul
egy hófehér kráterben. Két szemem,
két szem pattog: az üdvösségem.

(2021.10.25)
Pilinszky János – Kráter
Gróf Tamás Ákos – delta torkolat
Kép forrása: saját

Ezeket olvastad már?