Láthatatlan

…

Csak ülj le egy percre,

ne állva beszéljek,

élt egyszer egy ember,

kinek a nevében

mesélek, míg mesém

hallgatod, hunyd bátran

le szemed vagy ha úgy

jobb, tedd szívedre kezed.

—

Láttam már tűzesőt

mit nem olthat víz,

s láttam már parazsat,

mit kóbor szellő szít,

láttam már hamut is,

benne üszkös tetemet,

s láttam már mindebből –

azt hiszem eleget.

Láttam már vonzalmat,

szenvedélyt, kémiát,

szemekben szikrázó

neutron villanást,

mi két embert összeköt

vagy éppen eltaszít,

s láttam már érzelmet,

mi teljesen megvadít.

Láttam már gyermeket

felnőni kétségben,

láttam már felnőttet

gyermeki énjében,

pont ilyen sorrendben

minden kis szilánkkal,

láttam már jóságot,

erénnyel, hibákkal.

Láttam már rendszert is

mit váltani akartak,

s láttam, egy fiatalt –

elnöknek szavaztak –

s láttam már mivé lett

szépszándékú eszme,

láttam, hogy a kapzsiság

lett követői veszte.

Láttam már értelmet,

s hormont is lázadni,

láttam már kínokat

humorba átcsapni,

láttam már könnyeket

örömtől, bánattól,

s láthattam időset

elesni támasztól.

Láttam már erőset,

ki gyengét felsegít,

láttam már kivételt,

mi szabályt erősít,

láttam már gyöngét

félénk, sebezhetőt,

s láttam rajta páncélt,

szíven viselhetőt.

Láttam a mennyeket,

pokolba vezető

utat, láttam, hogy a

jószándék, kövek után

kutat, sokakat láttam

kövekkel dobálni,

s láttam már köveket

bálványként csodálni.

Láttam már ébredőt

őrület határán,

s láttam, ki nevetett

elméje halálán,

láttam már álmokat,

ifjú, boldog létet,

s láttam ahogy mindezt,

ellopja az élet.

Láttam már csalódást

„penészes istentől”,

s láttam, hogy Isten is

elfordul mindentől,

láthattam költőt is

tagadni ihletét,

s láttam, hogy a fene,

megeszi az egészt.

Láttam már részletet

egészen közelről,

láttam már egészet,

apró kis részletből,

s láttam már ördögöt –

részletekben rejlik –

láttam, hogy a hívők,

még csak nem is sejtik.

Láttam már Júdáson

Krisztusnak sebeit,

a semmivel fogható

mindenség jeleit,

láttam már Buddhát is

vágyakban elégni,

láttam már halandót,

Nirvánát elérni.

Láttam már tükrömben

másoknak arcképét,

láttam, hogy mindenki

egyfajta tükörkép,

láttam már mindent

és semmit se láttam,

embernek születtem,

s tán azzá is váltam.

…

(2022.10.16)

Kép forrása: Fehér László – Kút figurával