Láthatatlan

Láthatatlan

Csak ülj le egy percre,
ne állva beszéljek,
élt egyszer egy ember,
kinek a nevében
mesélek, míg mesém
hallgatod, hunyd bátran
le szemed vagy ha úgy
jobb, tedd szívedre kezed.
Láttam már tűzesőt
mit nem olthat víz,
s láttam már parazsat,
mit kóbor szellő szít,
láttam már hamut is,
benne üszkös tetemet,
s láttam már mindebből –
azt hiszem eleget.
Láttam már vonzalmat,
szenvedélyt, kémiát,
szemekben szikrázó
neutron villanást,
mi két embert összeköt
vagy éppen eltaszít,
s láttam már érzelmet,
mi teljesen megvadít.
Láttam már gyermeket
felnőni kétségben,
láttam már felnőttet
gyermeki énjében,
pont ilyen sorrendben
minden kis szilánkkal,
láttam már jóságot,
erénnyel, hibákkal.
Láttam már rendszert is
mit váltani akartak,
s láttam, egy fiatalt –
elnöknek szavaztak –
s láttam már mivé lett
szépszándékú eszme,
láttam, hogy a kapzsiság
lett követői veszte.
Láttam már értelmet,
s hormont is lázadni,
láttam már kínokat
humorba átcsapni,
láttam már könnyeket
örömtől, bánattól,
s láthattam időset
elesni támasztól.
Láttam már erőset,
ki gyengét felsegít,
láttam már kivételt,
mi szabályt erősít,
láttam már gyöngét
félénk, sebezhetőt,
s láttam rajta páncélt,
szíven viselhetőt.
Láttam a mennyeket,
pokolba vezető
utat, láttam, hogy a
jószándék, kövek után
kutat, sokakat láttam
kövekkel dobálni,
s láttam már köveket
bálványként csodálni.
Láttam már ébredőt
őrület határán,
s láttam, ki nevetett
elméje halálán,
láttam már álmokat,
ifjú, boldog létet,
s láttam ahogy mindezt,
ellopja az élet.
Láttam már csalódást
“penészes istentől”,
s láttam, hogy Isten is
elfordul mindentől,
láthattam költőt is
tagadni ihletét,
s láttam, hogy a fene,
megeszi az egészt.
Láttam már részletet
egészen közelről,
láttam már egészet,
apró kis részletből,
s láttam már ördögöt –
részletekben rejlik –
láttam, hogy a hívők,
még csak nem is sejtik.
Láttam már Júdáson
Krisztusnak sebeit,
a semmivel fogható
mindenség jeleit,
láttam már Buddhát is
vágyakban elégni,
láttam már halandót,
Nirvánát elérni.
Láttam már tükrömben
másoknak arcképét,
láttam, hogy mindenki
egyfajta tükörkép,
láttam már mindent
és semmit se láttam,
embernek születtem,
s tán azzá is váltam.
(2022.10.16)
Kép forrása: Fehér László – Kút figurával
Ezeket olvastad már?
“CSAK” A DALLAM

  ... csak a dallam csak az számít csak csendeben ELOLVASOM

Kék Hold
Víztorony

... Üresek az utcák, Üresek a terek, Falevelek kísérik Az ELOLVASOM