Letti – szavak nélkül, némán

big_0008734018.jpg

 

szavak nélkül, némán

“halk kiáltásom, mely csöndbe vész;
vajon hallod hangom? (a távolban)
vagy a végtelenbe vész?
vajon érzel engem? (a távolban)
vajon elszakadt a fonál?
vagy talán, nem is létezett?!
kiáltanék, de néma szám,
hang nem hagyja el torkom,
bármennyire is szeretnék
kiáltani
hangtalan marad;
hangszálaim elnémultak
köti őket a tudat;
a tudat, hogy nem szabad
bármennyire is szeretnék…nem lehet;
így marad a hangtalan kiáltás
a semmibe…
talán eljut hozzád
talán meghallod
talán érzed
és nem vész a semmibe,
átszáguld utakon, házakon,
elviszi a reggeli hajnal és
a Nap első fénysugarai célba juttatják
Hozzád;
ablakodon kopogtat valami…
Beengeded? – kérdem félve…
bízva Magamban…Benned…
az érzésben,
mely magyarázhatatlanul ott lebeg köztünk;
senki sem tudja mi ez,
csak a szemek árulkodnak
csodálkozva nézik egymás lelkét;
vajon érzed?
vajon tudod miért?
kiáltok némán a hajnali derengésbe,
vigye a szél,
hátha célba ér”

2017.11.05.