libabőr

benke1.jpg

kép forrása: innen

megérkezve a vizes esernyőjét
a kádba támasztva, lucskos
cipőjét a sarokba dobva lépett
be a szobába, mosollyal arcán.
átázott teljesen, rövid ruhácskája
hanyagul a padlóra dobva, különös
és egyben vicces nyomot hagyva,
óriás mézeskalácsszív formában.
szőrszálak borsództak libabőrös testén,
csodálatos sziluettje a lámpa fényén,
megcsillanva, nedves bőrén a pára,
tangája, melltartója és vizes bokája.
hozzám lépett, karjai, szíve kitárva,
lekerült róla utolsó darab ruhája,
élvezte, ahogyan hozzám ért, s
testemet a forró borzongás átjárja
addig ölelt míg megremegett lába.
nevettem, bár már fájt szorítása,
rám nézett, kacsintott, csókolt,
sohasem hazudott, amikor bókolt.

Lecsendesülés

A szerelmesek félni kezdenek, ha simán mennek a dolgok. Feltámad bennük az érzés, hogy talán eltűnőben van a szerelem.

Amikor a szerelem lecsendesül, minden elsimul. Akkor a szerelem olyanná válik, mint a barátság, és ennek megvan a maga szépsége. A barátság a szerelem krémje, legbenső lényege. Ezért csendesülj le! És ne nyugtalankodj, mert az előbb-utóbb bajt okoz. Az elme folyton bajt akar okozni, mert akkor marad fontos; ha nincs semmi baj, elveszíti a fontosságát. Az elme éppolyan, mint a rendőrség. Ha a város nyugodt és csendes, rosszul érzi magát: nincs rablás, nincs rendbontás, nincs gyilkosság – semmi! Nincs szükség rá. Amikor minden csendes és békés, az elme félni kezd, mert ha igazán lecsendesülsz, nem lesz többé elme.
Ne feledkezz meg erről. Az elmének mennie kell, mert nem ő a cél. A cél túllépni az elmén. Ezért segítsétek egymást csendben maradni, és megőrizni a dolgok sima folyását. Ha a másikban rémület ébred, próbálj segíteni.

OSHO

(2016.06)