Megijednek…

…a legtöbben amikor találkoznak az élettel, pontosabban az élet igazi oldalával, a boldogsággal megijednek.

Felismerik, hogy eddig csak vegetáltak, megszűnnek a félelmeik és hihetetlen módon megijednek, hogy eltűnnek a problémák, minden természetes. Olyan hasonlatot tudnék erre használni, mint amikor a hosszú ideje börtönbe zárt rabot kiengedik a civil életbe. Hirtelen rátör, a szabadság, nem tud mit kezdeni vele, megijed, és viszonylag gyorsan elkövet valamit, hogy visszakerülhessen a számára megszokott, szabályokat  és biztonságot nyújtó környezetbe. Hát kb. ez történik az olyan emberekkel is, akik először találkoznak az élettel, a szeretet erejével, amikor látják megszűnni az ego játékait. Ilyenkor a legtöbben óriási energiával a fejükben próbálnak magyarázatot keresni, érveket, ellenérveket felsorakoztatni, hogy akkor most mi is ez…pro és kontra jönnek a gondolatok egymás után, szinte őrületbe kergetve az embert. Hiszen a megszokott, az ismert – biztonságot nyújt, akkor is ha nem vagyunk boldogok. Az ismeretlen mindig kihívást jelent, hiszen benne van, hogy fejest kell ugrani egy olyan világban, ahol (látszólag) egyedül vagyunk. Nem lesznek ott a már megszokott dolgaink, nem lesznek ott a már megtanult ismereteink, igazából minden tudásunk és az eddig tanultak semmit nem érnek, semmit sem jelentenek, lényegtelenek, mert az ismeretlent semmi nem tudja leírni. Viszont ha már rászántuk magunkat és megtettük életünk egyik legbátrabb lépését akkor talán az lehet a legjobb megoldás, ha egy kicsit elcsendesedünk és befelé figyelünk.

No de mégis hogyan?

Mindenkinek más-más módszer tud segíteni az ellazulásban, a relaxálásban. Nekem a légzésem figyelése, talán egy kicsit a jóga légzés elsajátítása volt a kezdet, hogy elmém lecsendesedhessen és befelé tudjak figyelni. Idővel minden finomodni és egyszerűsödni fog.

 forrás: innen

(2015.11.05)