Megmártóznék
…
Csak mondj valami szépet,
én meg –
el fogom hinni,
nyújts felém egy szálat,
még ma,
magamba szeretném szívni,
szavaid,
mint sodort –
izzó valóságot,
s kondenzcsíkként fújni
magamból ki,
a gyarlóságot.
Nézném, ahogy mintát,
s alakot formálok –
a gomolygó füst
felhőkből
apró boldogságot
vagy pillanatnyi élményt,
zsebre rakott szívvel
nyújtanék át neked,
hogy tessék,
itt van, vidd el
magaddal, nekem már
nem kell.
Érzelmileg
mártóznék meg
Sztüx folyó vizébe,
olcsó celofán köntösbe
öltöztetné szívemet
a révész,
míg bőröm pórusain
párologna el
emlékeim illúziója –
s e súlytalanság állapotából
rántana vissza –
valóságom gravitációja.
…
(2024.03.09)
Kép forrása: Saját
Ezeket olvastad már?
