Mihaszna

2019-08-31
by
in RisingPoetry, Versek
Mihaszna

 


Anyu! Anyu! – szólt a kislány –
Mihaszna épp semmit tesz!
Valahogy hát csak megfogja,
mégsem ér a végéhez!

Megtartja és megforgatja
kéz csak kezet terelget,
jó gazdaként szép szavakkal
ürességet dédelget.

Becézgeti, ölelgeti,
szíve dobban erőset,
lágy szaténba csomagolva,
fantáziát erőltet.

Várj még kérlek! Meg se moccanj!
Csak egy röpke pillanat!
Oly buzgó e tétlenkedés –
végtelenbe bennragadt.

De hát mégis!? Álljunk csak meg!
Ez meg akkor, hogy lehet?!
Tiltja még a FIZIKA is!
Ez tovább, így nem mehet!

Semmit-tenni lehetetlen!
Mér’ volt csalfa vak szemed!?
Illő módon megdöbbentél,
s valóságon könnyezel.

Szavaimon lovagolhatsz
pont a semmi közepén –
szél vakít és füledbe súg:
minden egy e földtekén.

(2019.07.31)
Kép forrása: saját

Egyszer “csak” becsenget

Ezeket se hagyd olvasatlanul