mozibent

mozi.jpg


az egész egy gondolattal kezdődik,
majd kisvártatva beoson az érzés is.
beférkőzik átjárja minden sejtem,
nincs már erőm, nem ellenkeztem,
megrészegedve azt képzeltem,
együtt vagyunk, itt a helyed mellettem.
ám az élet nem ilyen egyszerű,
meg kell érteni, mindez sorsszerű.
helyzet, amiben semmit nem tehetek,
amiben a végén, mint ahogy kezdődött,
feloldódva csak a “semmi” lehetek.
egyszerűen csak megtörténik…
megtörténik akkor is ha nem akarom,
kíméletlen mint átkosban a karhatalom.
a leghatalmasabb erő…
felesleges az ima, hiába a küzdelem,
ostobaság az önfeláldozás, az önvédelem,
vadul küzdeni ellene – reménytelen.
végén majd megmutatja igazi arcát,
érzelmem agyammal vívja paradox harcát,
pedig félelmem felemelte kerek pajzsát,
hanyagul kint felejtve achilles sarkát.
immár nem aggódom feleslegesen,
bármit megér, s nem csak képletesen,
akár csak egy pillanatra is, azt tegyem,
hogy boldognak lássalak, önfeledten,
lásd, mennyire más, mint a facebook képeken.

(2016.10.14)