Örökké élni

A kis Mumpic éppen, hogy elért a kertkapuig. Meg sem várva öreg barátja invitáló szavait, berontott.

– Figyelj Óz! Én örökké akarok élni!
– Szervusz kis barátom.
– Szia ! Figyelj csak, én örökké akarok élni!
– Talán esetleg szeretnél, nem?
– Nem! Én akarok, akarok, akarok!
– Ejha, de akaratos kedvünkbe vagyunk ma – somolygott vissza az öreg.
– Bocs, de annyira megérintett a gondolat, és annyira, annyira, de annyira…
– Láttad már ősszel a lehulló leveleket ?
– Persze, mit akarsz ezzel?
– Tavasszal, amikor a fa kibontja rügyeit, az ágakban a napfény levelekké, virágokká érik, és ezt mindannyian megcsodáljuk.
– Naná, hiszen pontosan ezért mondom, én örökké akarom érezni ezt az állapotot.

Óz közben a kerti tűzhely felé lépett, amin valami fazék féleségben rotyogott valami. Kevert rajta kettőt, vagy talán hármat is.

– Lassan elkészül, itt maradsz velem? Szívesen megosztanám veled az ebédem.
– Naná, ha úgyis örökké fogok élni, nem fog számítani semmilyen elvesztegetett pillanat.

Komótosan megterítettek a az ódon fa asztalon, az asztal közepére állítva a még gőzölgő, fura illatokat árasztó fazékféleséggel.

– Szedjél bátran, ami az enyém, az a tiéd is.
– Elég fura szaga van, te nem érzed?
– Lehet, de ha belekóstolsz akkor az íze mindenért kárpótol.
– Mi van ebben? Varázsgombát főztél az ételbe? Mit csinálsz velem? Megbabonázol? Elvarázsolsz? – kérdezte, ahogy az első kanál leves lecsúszott a torkán.
– Nem értek én ahhoz, hiszen ezt te is tudod.
– De hát mégis, a szemed…olyan…olyan…
– Nézd! Ha értenék is hozzá, akkor sem varázsolnálak el. Te pont úgy vagy jó, ahogy vagy.
– Hát észre sem veszed mennyi gondom van? Örökké akarok élni, hogy ne legyenek gondjaim se! Ha értenél egy kicsit is a varázsláshoz, fognád a varázs pálcád és mint a mesékben csak suhintanál vele egyet és minden gondomat megszüntetnéd. Nem is beszélve arról, hogy akkor örökké élhetnék, minden jó lenne, minden úgy történne, ahogyan akarom.
– Megunnád te azt.
– Nem, nem unnám meg!
– Dehogynem. Előbb-utóbb mindent megun az ember.
– Akkor megkérnélek, hogy varázsold el az unalmat is. Kiiktatnám azt az életből, …és úgy is lenne.
– Rendben, akkor most jól figyelj. Varázslatot akarsz? Örök életet akarsz? A titok kapuja nyitva áll – csak te vagy zárva. A titok nyitja ott ragyog mindenütt, mindenben; minden egyes fában, minden egyes falevélben, a nap minden kis sugarában… ott a titok nyitja – csak te vagy bezárulva. Az idős kornak éppúgy megvannak a maga szépségei és kincsei, mint a fiatal kornak. És ezek a kincsek sokkal értékesebbek, mint a fiatalkor kincsei, hiszen az öreg emberek megélték a maguk fiatalságát, ezért ismerik és megtapasztalták az élet értékeit. Varázslatot szeretnél? Íme: Számomra és a hozzám hasonló emberek számára a melegség maga az élet. Minél több melegséget adunk egymásnak, annál több melegség, annál több élet lesz bennünk. Akár örökké.
– Hátha ez tényleg így működne, szép kis varázslat volna.De én akkor is örökké akarok élni.
– Tudod mit, mondok neked inkább egy másik hasonlatot. Attól félsz, megunsz dolgokat, ez az elme egyik nagy ellentmondása ami a következő dologban rejlik: bármi, amit elérsz, idővel unalmassá válik, és bármi, amit nem érsz el, kívánatos marad. Így  teremtve örök körforgást, míg rá nem ébredsz az egész játék lényegére. Örökké élni? Ha voltál már igazán szerelmes tudhatod, hogy ott nincs jövő, nincs múlt, ha szerelmes vagy az elmédbe nem tud beférkőzni a holnap, a jövő teljesen eltűnik, csak a pillanat, a most létezik.  Akár egy örökkévalóság. Amikor a dolgok jól alakulnak, és a helyes irányban haladsz, az örömöd minden egyes pillanattal egyre csak növekszik – mintha egy csodálatos kert felé igyekeznél. A pillanat maga az öröklét. Ez lesz az ismertetőjele, hogy jó irányba haladsz. Ha pedig csak azért akarsz örökké élni, mert félsz a haláltól, az öregedéstől, akkor had tegyek fel most én egy kérdést. Ha lenne lehetőséged megismerni a halált, anélkül, hogy meghalnál, akkor is foglalkoztatna az öröklét kérdése?
– Hát én igazából már az elején elvesztettem a fonalat. Talán ha sikerül felgombolyítanom, akkor majd megértem mit is akartál kihozni az egészből. De. A kérdésedre a válaszom igen. Ha lenne lehetőségem megismerni a halált, anélkül, hogy meg kellene halnom igazából, akkor nem is érdekelne tovább az öröklét kérdése.
– No, akkor falatozzunk, mert lassan kihűl a leves, a tűz meg már leégett, sokáig tartana újra melegíteni – mindketten mosolyogva merítették kanalukat tányérjukba.