Napfényben

Tél vége felé közeledett, de talán kijelenthetjük végérvényesen: Tavaszodott. No nem mintha a természet ennek olyan egyértelmű jelét adta volna, mégis az időjárás az ilyenkor megszokotthoz képest jóval melegebb és naposabb volt, az erdő összes lakójának legnagyobb örömére. A kis Mumpic az erdőben sétált, szokásos ellenőrző körútját futotta, amikor a fák között beszűrődő napfénynyalábok között megpillantotta Óz összetéveszthetetlen sziluettjét. Már csak pár lépés választotta el őket egymástól, amikor a kis Mumpic így köszöntötte:

– Jó volt ez a napfény, ahogy teljesen elvesztél benne.
– Te kis romantikus. Hát nem a napfényben vesztem el, hanem benned. – válaszolt a hatalmas.
– Figyelj Óz, mondtad, hogy mindig mondjuk el egymásnak azt, ami foglalkoztat, ami épp a
fejünkben van, és ne hallgassunk el semmit. Engem ma reggel
megrendített a túláradásod, ami a tisztáson történt. Nagyon jól esett,
de őszintén és tényleg legbelül megijedtem, hogy én nem érek fel ehhez,
én ezt nem tudom…én nem tudom majd valakinek a szerelmét ilyen magasságban viszonozni,
mint ahogy Te ezt nekem megmutattad.
Félek, hogy nem tudok majd annyira szeretni senkit, mint ahogy Ő engem, vagy amilyen
magasságot nekem megmutattál. Ez most nyersen hangozhat így, de ezt nem tudom
hogyan lehet máshogy elmondani. Az a fajta túláradó öröm, hogy ott vagyok, hogy
most tényleg ott vagyok, amitől könnyek gyűltek a szemedbe….
Én tudom legbelül, hogy ez a normális…de ennek valóban így kellene lennie ???..mindig… ?
– A tökéletes pillanat a titka az egésznek. Ami nem más mint maga a meditáció csak spontán.
Egyszer csak itt van! Nem kell tenned semmit azért, hogy
megtörténjen; magától történik tőled függetlenül. Abban a pillanatban nincs idő és a tér sem létezik, vagy
legalábbis nem úgy, ahogy eddig azt megtapasztalhattad.
Abban a pillanatban eksztázisban vagy. Abban a pillanatban
érezheted  azt a csendet, azt a derűt, azt a transzcendenciát, ami úgy hívunk:
Mindenség. Mert ez az. Maga a tökéletes pillanat. Tudod kicsi Mumpic
a fej irányítható, de a szív irányíthatatlan. A fej fölött van hatalmad,
befolyásolhatod, szabályozni tudod. A szív ennél sokkal hatalmasabb.
Nem tud választ adni neked olyan kérdésekre, hogy: Hogy hány eberet kell kirúgni ahhoz,
hogy a GDP 1%-al emelkedjen. Vagy olyanra, hogy: Hogyan fogok
megbirkózni vele? Elég erős leszek hozzá? Jaj, mi fog történni?
A szívvel mindig váratlanul történnek a dolgok, de ha akarod, akkor
elkerülheted, kikerülheted és egyből a fejbe juthatsz, kihagyva, és nem átélve
mindazt, amit a szíved nyújt számodra.

 

A kis Mumpic kicsit pironkodva ugyan, de meleg szívvel figyelte még néhány másodpercig, ahogy ÓZ kacsázó, ám mégis magabiztos lépteivel az erdei tisztás felé veszi az irányt, majd elindult tovább, hogy a tavasz elhullajtott nyomait begyűjthesse. Közben gondolatai természetesen az elhangzottakon zakatoltak, amikor végre bevillant.

napfeny.jpg

Ha tetszett akkor a sorozat további részeit itt találod.