Ne “csak” térkép legyen

Gyere, és repülj velem,
szemednek a megszokott táj.
ne csak térkép legyen.

Nézd, ahogy alattunk elhalad világ,
nézd, ahogy alattuk elhal a világ,
nézd, ahogy a mókusok hajtják a kereket,
nézd, ahogy a fejlődés vakká tesz szemeket,

Nézd, a távolban morajlik a tenger,
nézd, ahogy élményt kerget a sok ember,
nézd, ahogy a hold felhő mögé bújik,
nézd, ahogy a vágyak elérnek a csúcsig.

Nézd, ahogy a tánc, járja a táncost,
nézd, ahogy az álom nyomja a vánkost,
nézd, ahogy minden pillanat elillan,
nézd, ahogy az emberi szem felcsillan.

Nézd, ahogy a szív sötéten tátong,
nézd, ahogy a gyermek ellene lázong,
nézd, ahogy hitünket egymásban veszítjük,
nézd, ahogy egymást mégis csak segítjük.

Nézd, ahogy lüktet bennünk az élet,
nézd, mennyien mondják, hogy: félek,
nézd, ahogy lassan felnyílik szemük,
nézd, ahogy majd eggyé válsz velük.

Nézd, ahogy a csillagok halnak és születnek,
Nézd, ahogy a vad lovak szabadon ügetnek,
Nézd, ahogy a folyók tengerbe ömlenek,
Nézd, ahogy arcokra kiül a döbbenet.

Nézd, ahogy újra földet kell érünk,
nézd, ahogy a forráshoz vissza kell térünk,
nézd, ahogy elmúlik minden csendben,
nézd, ahogy ezzel, így minden rendben.

Nézd, ahogy már neked is mutatja a lényeget,
nézd, ahogy a szeretet kezdi átjárni lényedet,
nézd, ahogy szükség van hibákra,
nézz, ahogy Isten is néz le – e világra.

Hívj mást is, hogy repüljön veled,
a megszokott táj szemének,
ne csak térkép legyen.

(2020.07.10)
Kép forrása: saját