Nyújtózva eszmél

2019-05-12
by
in RisingPoetry, Versek
Nyújtózva eszmél

 

Nyújtózva eszmél


Be zárult a test,
mozogni már rest,
ráncok díszítik,
hát ne siettesd.

Zárul az agy is.
gondolkodni fáj,
percek kérdése –
s elzsibbad a száj.

Szép vagyok? – kérdi,
bent egy fura hang.
Nekem a legszebb,
s nem kell több sallang!

Ismersz régóta,
találkoztunk már?
Részem vagy te is,
elfeledted tán?

Ekképp beszélnek,
lélek és halál,
ősi randijuk:
pont mára datált.

Elviszel messze,
ha jő az éjfél ?
Nem érted jöttem,
nem kell, hogy féljél.

Miért hát e nyűg
és hideglelés?
Hogy megtudd sorsod,
mert időd kevés!

Vár rád a karma!
S legott búcsúzott,
elillant tüstént,
közben kacagott.

Eljött a hajnal,
ébred a test,
nyújtózva eszmél,
majd mozogni kezd.

Ébred az agy is
gondolat cikáz:
testre, lélekre
a halál vigyáz.

(2019.02.01)

Kép forrása: Monika-Payer Vajk

Ady Endre – Ülj a csendre

Ezeket se hagyd olvasatlanul